Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1-3. szám - Bevezető
Bevezető Rendhagyó folyóiratszámot tart kezében az olvasó. Nem versek, novellák, esszék, reprodukciók szerkesztett gyűjteményét, hanem egy kötetnyi tudományos dolgozatot. Azt a tanulmánygyűjteményt, melyből az Életünk legújabb, összevont száma válogat, a Rendszerváltást Kutató Intézet és Archívum külső és belső munkatársai hozták létre bámulatosan rövid idő alatt. A könyv tárgya: 1989. Ez az esztendő a pártállam utolsó éve. Az év során a párt fokozatosan háttérbe szorult az állami irányítással szemben és felkészült az egyre biztosabban elkerülhetetlen rendszerváltásra. Erre késztették a nemzetközi és a hazai változások. A két pólusú világhatalmi rendszer felbomlása, a Szovjetunió kényszerű visszavonulása, itthon meg az 1987-es Lakiteleki Találkozótól számítva, az ellenzéki mozgalmak és pártok alakulása. És most 2014-et írunk. És szinte észrevétlenül most válik történelemmé az az idő, amit ezek a szakszerű elemzések megidéznek. Tapasztalhatjuk, hogy mind több érett és kiérlelt emlékező mű foglalkozik a rendszerváltás-rendszerváltozás kezdő szakaszával, illetve annak előzményeivel. Igen, most zajlik a generációváltozás, ami a tudományos feldolgozás legfontosabb előfeltétele, és ha egy (vagy több) tudományos intézmény létrehozásában, működési feltételeinek biztosításában, az új műhelyek „személyi állományának” meghatározásában működhet is politikai akarat, ezekben a „fundációkban” lényegében a történelem fogalmazza meg a maga igényeit. A RETÖRK1 alapító okiratának kelte: 2013. június 7., hivatalosan ekkor záródik le az az intézmény szervező folyamat, amelynek kiindulópontja a 83/1913. (III.21.) kormány- rendelet. Még egy év sem telt el ennek az impozáns gyűjteménynek a létrejöttéig. Amely valóban tudomány. Aki maga is személyes részvevője a rendszerváltás-rendszerváltozás hajdani eseményeinek, az pontosan érzékeli, hogy milyen politikai vitákon, nyers, publicisztikus megfogalmazású pártpolitikai „igénybejelentéseken” kell túllépni annak, akit a história bíz meg a munkával. Az Intézet létrejöttét természetesen kísérték politikai kommentárok. Ez természetes. Nyilván nem mellékes tény az, hogy egy ilyen megbízatást milyen elkötelezettségű kormányzat fogalmaz meg, ám aki még emlékszik magára az 1989-es esztendőre, majd az azt közvetlenül követő évekre és vezető személyiségekre és emlékeit szembesíti a mai politika irányzataival, személyiségeivel, és ezen belül azzal a heterogén, de a lényeges célok kijelölésében egyetértő táborral, amely a mai kormánytöbbség legitimitásának az alapja, az érzékelheti, hogy egy nagyon is sokszínű tudós társaság kapott itt megbízatást. Köztük hajdani politikai vitapartnerek is. A főigazgató az a Bíró Zoltán, aki a rendszerváltozás meghatározó pártjának, a Magyar Demokrata Fórumnak az első elnöke volt, s akinek élettörténete, sorsalakulása akkor és utóbb a vállalás és a kényszerek állandó összeütközésével és a mindennel szemben dacoló hűséggel maga is a rendszerváltozás jelképe. 1
