Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 5. szám - Weiss András: A kezdet

apám megtiltotta anyámnak, hogy nővérével, Jolánnal (róla későbben) találkozzon. 1935-ben Tihanyban nyaraltunk a Sportszállóban, Jolán is ott volt. Anyám behatóan megkért, hogy erről apámnak ne szóljak. Úgy látszik teljesítettem a kérést; emlékezem, hogy anyám több ízben megdicsért a hallgatásomért. Apám valamikor a garázst a kertben átépítette irodának és lakószobának és egy ideig ott lakott. Aztán, amikor beteg lett, visszaköltözött a szobájába.

Apám rendszeresen járt a Kovács kávéházba13 „A Kovács” arányaival túlhaladta a két háború közötti Szombathely mértékrelációját. A századforduló szecessziós stílusban épült tipikus „Grand Hotel” szállodája, 3 emeletével kimagaslott a két emeletnél sohasem magasabb „belváros” „Skylinejéböl”. A kávéház, ha jól emlékezem, egy kicsit Mackarti pompája valószínűleg kicserélhető volt a Monarchia bármelyik „jobb polgári” kávéházával. Sejtem, nem tudom, hogy a zsidó vendégek túl voltak reprezentálva, Szombathely lakosságának mintegy 7 százaléka lehetett zsidó, a kávéházi vendégeknek legalább 60 százaléka.14 A keresztény „jobb polgári” társaság a Palace-ba15 járt, noha nem tudom, hogy ez a szálloda-kávéház apám életében már üzemelt-e. Magyar, keresztény ebben az időben, és tartok tőle ma is, nem hitbuzgó keresztényt jelentett (jelent), hanem (schlicht und einfach) nem zsidó. A Kovácsban katonatisztet nem lehetett látni (néha voltam ott, a kávéház sűrű füstjére emlékezem, apám viszont nincs a képen), a Palace-ban domináltak, azt viszont tudom, mert ez abban az időben, amire jól emlékezem is, még így volt. Apám barátai közül emlékezem egy Weiss Vilmosra, aki nem tudom mivel foglalkozott, de nem volt azonos a „Weiss meszessel”, aki szintén létezett, de nem tartozott apám szűk társaságához. Stadler Izidorra16 emlékezem, bevallom főleg azért, mert félig levágott bal füle fűtötte a kíváncsiságomat. Stadler Dóri, - mindenki Dórinak szólította - ügyvéd volt, a fülét párbajban veszítette el. A szivarozás mellett kártyáztak: alsóst.17 Valószínűleg a társasághoz tartozott Lékay Lingauer Albin18 is, aki monarchista újságíró-lapkiadóból („Vasvármegye”) a társadalom jobbra tolódásával szinkron, a mo- narchistából eljutott az antiszemita uszító szélső jobbig. Akkoriban még Stadler Izidor barátja volt. Aztán lezsidózta.

Későbbi elbeszélésekből tudom, hogy a Kovács rendszeres vendégeihez tartozott Gróf Almássy László19 Afrika-kutató is, aki akkoriban a Steyer autógyár nyugat-magyarországi képviselője volt. Azt mesélték, olyanok, akik megélték, hogy egy ízben, amikor arról vitatkoztak, hogy milyen nehéz megtanulni az autóvezetést (az úrvezető akkoriban rendkívül ritka volt; nekünk is sofőrünk volt), Almássy kijelentette, hogy mi sem könnyebb annál, ő a kutyáját is megtaníthatná az autóvezetésre. No ebből fogadás lett, hogy Almássy egy hónap múlva bemutatja a kutyája autóvezetési tudományát. A megbeszélt időpontban megjelent a kávéház előtt, nyitott Steyer Kabriolé kocsijában, Almássy László, mellette „ült” - azt hiszem - dobermann kutyája. A Kovács szálloda és egyben a kávéház egy kis téren áll, aminek közepén akkoriban egy járdasziget volt, rajta egy hirdetőoszloppal. Almássy kiszállt, helyet cserélt a kutyával, és a kutya vezette kocsi, körözött a járdasziget körül. Almássy a fogadást megnyerte, noha nyilvánvaló, hogy ehhez a mutatványhoz egy lánc kellett, amivel a kormányt rögzíteni lehetett, no meg egy tégla a gázpedálra. Almássy az én születésemkor már nem lakott Szombathelyen (egyébként addig csaknem velünk szemben lakott), így soha sem találkozhattam vele.

87