Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1-3. szám - Kávássy János Előd: A vég kezdete - Amerikai prognózisok és politikai helyzetértékelés Kelet-Európa jövőjéről a rendszerváltás hajnalán
évtizedes premisszákon és megszokásokon alapuló cél-eszköz-lehetőség egyensúlyon túllépve a lehetséges, és amerikai részről kívánatos fejlemények közötti egyensúlyozássá vált; ráadásul nem egy konkrét szatellit állam, hanem a teljes keleti blokk kapcsán. The beginning of the end, „a vég kezdete” tehát a korlátozott lehetőségek kiszámíthatóbb világból egy lehetőségektől „pezsgő”, ám meglehetősen bizonytalan jövő felé vezetett. Az amerikai prognózisokban Kelet-Európa kapcsán innentől jelent meg a történelmi esély artikulálása; az egységes nyugati szerepvállalás és támogatás62 szükségességének proponálása; a megrázkódtatásoktól mentes, lehetőleg vér- telen átmenet segítésének gondolata; a keleti blokk átalakulásának a Szovjetunióra, markánsan Mihail Gorbacsov pozícióira kifejtett hatása, benne a keményvonalas (politikai és katonai) visszarendeződéstől való félelemmel. Az USA 1989-ben immár tudatosan arra készült, hogy a hidegháború megnyerése után, a világ monopol szuperhatalmaként aktív szerepet játsszon a kelet-európai térség életének alakulásá- ban/alakításában. Hogy a Bush kormányzat, hogyan és milyen szerepet játszott a szatellitek rezsimjeinek lebontásában, az új, plurális demokráciák kialakításában, s az európai reintegrációban ma - a megismerhető dokumentumok csekély feldolgozottsága, illetve fennálló titkosítása miatt - még nehezen ítélhető meg pontosan. Annyi ugyanakkor bizonyos, hogy a prognózisokon és politikai direktívákon túli döntések valamint politikai, diplomáciai és gazdasági akciók részleteinek megismerése segíthet csak eldönteni, vajon rendszerváltás, rendszerváltoztatás, vagy két, egyszerre párhuzamos és kapcsolódó eseménysor zajlott térségünkben 1988 után. JEGYZETEK 1 Csak egyetlen példát emelve itt ki: Frank Carlucci, aki 1978 és 1981 között a C1A igazgatóhelyettese, 1986-87-ben Reagan elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, majd végül 1987-89-ben védelmi miniszter volt, a 2003-ban William Karel által rendezett, francia dokumentumfilm sorozatban - CM; Guerres secretes (“A C1A titkos háborúi”) - mindvégig állította, hogy az 1989-es európai események mindenkit megleptek. Mint látni fogjuk, Carlucci állítása tarthatatlan, s az események legkevésbé őt és a hasonló kaliberű döntéshozókat érhették váratlanul. 2 Az NSDD 54 kifejezetten a kelet-európai VSZ országokra koncentrál (egyenként, tételesen említve azokat); kiegészítésben fejtve ki, hogy a Jugoszláviával kapcsolatos amerikai politikai irányvonal meghatározására majd egy külön direktívában kerül sor; illetve, hogy Albánia az USA számára ekkor minden jelentőséget nélkülözött, http://www.fas.org/irp/offdocs/nsdd/nsdd-54.pdf (A tanulmányban szereplő internetes hivatkozások mindegyike a 2013. októberi állapotot tükrözi.) 3 uo. 4 uo. 5 uo. 6 „Az Egyesült Államok kapcsolatai a Szovjetunióval” (US Relations with the USSR) címet viselő, NSDD 75, melyet olykor csak „a terv, amely megnyerte a hidegháborút”-ként említenek hosszú évtizedek óta a legkritikátlanabb, és legeltökéltebb szembenézést jelentette a szovjet fenyegetéssel. A direktíva szerint: „Az USA elismeri, hogy az agresszivitás mélyen a szovjet rendszerben gyökerezik, és ezért a Szovjetunióval való kapcsolatokban mindig figyelembe kell venni, hogy azok segítik-e, vagy sem, megerősíteni magát a rendszert, illetve annak erőszakos akciókban való részvételét.” A dokumentum nemcsak célként definiálta, hogy „feltartóztassuk, és idővel visszaszorítsuk a szovjet expanzionizmust”, de eszközöket is rendelt hozzá: „Az Egyesült Államoknak modernizálnia kell fegyverzetét - mind a nukleáris, mind pedig a hagyományos fegyverzetet - hogy a szovjet vezetés megértse, az USA eltökélt abban, hogy soha ne fogadja el a második helyet, vagy egy romló katonai pozíciót. Bármely háború, bármely kimenetelét illető szovjet számításnak annyira kedvezőtlen eredményre kell jutnia a Szovjetunióval kapcsolatban, hogy az elbátortalanítsa a szovjet vezetést egy támadás megindításától.” 33
