Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 5. szám - Gál József: Rekviem egy galériáért
Milyen volt a kapcsolatod a Szombathelyi Képtárral, más kiállító-helyiségekkel, köztük a magángalériákkal? A Képtárral kialakult kapcsolatom olyan szempontból folyamatosnak mondható, hogy szinte minden megnyitón ott voltam és a Képtár vezetői, munkatársai is megtisztelték a Médium kiállítás megnyitóit. Néha kiegészítettük, népszerűsítettük munkáikat, egymás drukkereként dolgozhattunk. Gyakran vettük igénybe gyűjteményi hátterüket, gyakorlati lehetőségeiket és persze megnyitóikból, kiállításaikból folyamatosan tanulhattunk. Más, főleg a magángalériákkal elsősorban magánemberi és nem munkakapcsolatom volt. Évente 13-15 nagyobb, 8-12 kisebb kiállítást rendeztél. Voltak köztük bizonyára olyanok, amelyeket már Te is elfelejtettél. De voltak emlékezetesek is. Melyek voltak számodra az emlékeidben máig is elevenen élők? Megpróbálok néhányat felidézni. Schéner Mihály főleg gyermekvilága miatt. Vasarely nyomatai a 80-as évek elején újdonságuk miatt keltettek érdeklődést. A sárvári születésű Mészáros László festőművész - a szombathelyi városházán több alkotása is látható - első kiállítása minden idők egyik legnépszerűbb 4-5 ezer látogatót vonzó bemutatkozása. A talán legnehezebben létrejött, múltidéző kiállítás a Szent Márton Céh emléke előtti tisztelgés. Scholz Erik emlékkiállítására - életművéből - négy napig válogattam zsennyei otthonában. A Zsidó Múzeum kincseiből rendkívül sok szervezéssel, törődéssel született meg a Menora. „Hát ő is?” Oz Almog a a világtörténelem híres zsidóembereit napjainkig ábrázoló 265 darabos anyaga, az Üvegművészet című tárlatunk előtt, de azóta sem láthattak ilyet a környékünkön. Rendkívül sok szervezési, szállítási, 4 napig tartó rendezési nehézségei miatt maradt meg emlékeimben. A megye szülötte Szkok Iván is. Különleges, szembecsapós látványos tárlata a helyi közönség számára felfedezési alkalom volt. Gross Arnold a színes rézkarcok mestere, alkotásainak egy része kiállítás közben „lefogyott” (megvásárolták) a falakról. Kass János fantasztikus egyénisége sokoldalú varázslatot teremtett. A Híd osztrák-magyar csoport bemutatkozása. És a legjobban tisztelt helyi alkotók: a sok ember számára is személyesen ismert Vértesi Péter, Dóczi László. Emlékezetes volt Tóth Csaba A táj elváltozása - munkásságának korszaknyitó és korszakzáró tárlata -, amelyen először láthattuk fantasztikus ifjúkori autonóm műveit és először parafrázisait is. Ezen kiállítás után nyugodtan kérdezhetem: a Te megítélésed szerint hol a helye a Médium Galériának a megye és az ország képzőművészeti történetében? Egy galéria helye egyértelműbbnek látszik aktív korában. Megszűnése után az egykor kiállítók életművében, dokumentumaiban, illetve az egykori látogatók tudat- formálásának alakításában, emlékeiben kereshetők. Említettem már, hogy a Médium nem önálló intézmény, és vállalkozás sem volt. Szakmai szempontból a ki47
