Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1-3. szám - Kávássy János Előd: A vég kezdete - Amerikai prognózisok és politikai helyzetértékelés Kelet-Európa jövőjéről a rendszerváltás hajnalán
kikapcsolva az évtizedes szovjet katonai reflexeket, s elősegítve a szovjet szatellitek nyugati mintájú, demokratikus átalakulást. Mindezen kihívások elvi politikai leképezése, az újonnan meghatározott célkitűzések eszközrendszerének kialakítása, majd végül az új amerikai Kelet-Európa politika gyakorlati megvalósítása47 azonban messze meghaladták a második Reagan kormányzat gyakorlati időkeretét. Ronald Reagan az 1988. novemberi választásokkal történelmi jelentőségű, két cikluson át tartó elnökségének lame duck periódusába lépett. Alelnöke, George Herbert Walker Bush választási győzelmétől annak elnöki beiktatásáig Reagan már nem sokat tehetett/kellett, hogy tegyen; még akkor sem, ha Bush egyértelműen a Reagan által újrateremetett amerikai szupremácia ’egyenesági’ örököse volt. A Gerald Ford elnök felkérésére 1976 januárjától egy éven át a ClA-t irányító, 1980 és 1988 között alelnök Bush - a kialakult washingtoni tradíciónak megfelelően - 1989. január 20-án lépett hivatalba, s szinte azonnal azon megválaszolatlan kérdések garmadával szembesült, melyet az előző egy-másfél év gyorsuló változásai generáltak. Kevés dolog tükrözi jobban a helyzet komplexitását annál a ténynél, minthogy az elnökkel felálló új összetételű Nemzetbiztonsági Tanács (National Security Council - NSC) harmadik összejövetelén (az elsőn Afganisztánról, a másodikon Panamáról tárgyaltak), 1989. február 15-én gyakorlatilag az USA teljes hidegháborús kapcsolatrendszerének felülvizsgálatáról döntöttek. Az e korszakban NSR-nek,48 National Security Review-nak („Nemzetbiztonsági Áttekintés”) nevezett direktívákból az NSR-3 az amerikai-szovjet kapcsolatok újragondolását rendelte el, annak fényében, hogy: „A feltartóztatást sikerre vittük, minthogy a világ népei elutasítják az idejétmúlt marxista-leninista dogmát, prosperitást és szabadságot keresve.”;49 az NSR-4 Washington érvényben lévő Kelet-Európa politikájának felülvizsgálatát,50 míg az NSR-5 Amerika nyugat-európai kapcsolatainak újraértékelését irányozta elő.51 Ezen munkát, mindhárom esetben, 1989. március 15-ig rendelték el, rövid távon 3-5 évre, hosszabb távon tíz évre tervezve. Az NSR-4 - melyet sok más, a korszakban született dokumentummal ellentétben (a széljegyzet alapján) 2005-ben feloldottak a titkosítás alól - témája „Az amerikai- kelet-európai kapcsolatok teljes felülvizsgálata” volt, s gyakorlatilag az 1982 óta érvényben lévő NSDD 54 újraértékelését és átalakítását célozta. A direktíva bevezetőjében foglalták össze, miért vált szükségessé a keleti blokkal kapcsolatos amerikai külpolitika újratervezése: „A valódi és tartós változás lehetősége Kelet-Eu- rópában ma nagyobb, mint a háború [a 11. világháború — KJE] utáni időszakban bármikor. Régióbeli célkitűzéseinket, hogy elérjük a tömegek törekvését a szabadságra, prosperitásra és önrendelkezésre elértük, s továbbra is érvényesek. És bizonyosak vagyunk abban, hogy ezen törekvések nem válhatnak valóra mindaddig, amíg a közép-kelet-európai országok szovjet megszállása fennáll.”52 „Lehet elérkezett annak az ideje, amikor a kreatív amerikai politikai eszközök jelentősebb változást érhetnek el. Miközben a nyugati szomszédok prosperálnak, növekszenek és a gazdasági integrációt célozzák, s a keleti szomszéd próbálja lerázni történelme és kudarcainak örökségét, Kelet-Európa államai korábban ismeretlen mérvű gazdasági és politikai nyomással szembesülnek, kívülről és belülről egyaránt. A gazdasági problémák oly súlyossá váltak, hogy néhány vezető most azon idejétmúlt szocialista elvek újragondolását keresi, melyeket negyven évig követtek. S 31
