Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 5. szám - Miklya Zsolt versei
11 Az isten testének mondott kenyér szövetkezetté lett, nem elveszett, így nyújt ma egymásnak testvérkezet mindenki, aki szebb jövőt remél. Remélek én, anya, mondj szépeket, ne csak a tervezeteidet írjad. Aludj el szépen kisfiam, csak így hat, a jövő záloga csak terv lehet. Adok én, anya, zálogot neked, megkeresem a zsebkendőmet máris, holnap reggel kiváltjuk, és lehet, hogy viccelődünk, ahogy az normális. Ugye nem leszel megint ideges? Nemsokára lesz vonulós majális. 12 Nemsokára lesz vonulós majális, gyülekezünk a kultúrház mögött, zászlót kapok kezembe, s míg lobog, apái mellett küzd az ifjúság is. Én nem szerettem volna küzdeni, csak apa mellett lenni, úgy, mint régen, de láttam - háború van - a tévében, országunk békéjét kell védeni. Tudtam, széttörte népe láncait, elmúlt idők homályán áthatol, amit ontottak népünk ifjai, most itt kering fölöttünk valahol, attól lett olyan piros a majális, zászlót viszek, fogom a kezed máris. 21
