Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 4. szám - Alexa Károly: Szövegvendégség - egy valahai fiókban (II. rész)
betűs megnevezése. (Előttem felcsapva az 1972-es Magyar Értelmező Kéziszótár, de a 70 ooo-es szócikk állományban hiába keresem ezt a szót a „pimpó” és a „pince” között. Kis súroló fény a múltba: a legalább két kilós kötetet Moszkvában vettem a hetvenes évek közepén, ott olyannyira olcsó volt, hogy megengedhettem magamnak a „valuta” tékozlását. Kortársaim egyébként még emlékezhetnek: kőkemény politikai direktíva volt, hogy a rubel árfolyama soha nem mehetett a dolláré alá. A vásárlóerővel meg ki törődött? Kinek volt dollárja? És azt hol költhette el?) Major-Zala számtalan helyen fejti ki idevágó ars poetikus tanait és számolha- tatlan költeményben észleli és észlelteti azt, hogy „játsszunk” és miként játsszunk és mivégre „szerelmet”. Mi szerencsés magyarok, hiszen a sors kevésbé kedvezményezett nációi, mint az olasz, a francia vagy az angol „csinálja a szerelmet”... Ideidézhetnénk akár az 1972-es müncheni kötete (Csonton virág), akár az 1989-es kecskeméti kiadvány teljes anyagát (Játsszunk szerelmet). Álljon itt egyetlen kollázsszerű idézet a halála előtt két évvel Münchenben kiadott Testamentumból. Mintegy „ízelítőül”, ha szabad némi frivolitást megengednem magamnak is. A kötet aláírással nem jegyzett fülszövegén ott a summa: a költő „legalizált kimondhatatlannak tartott szavakat”. Egyben - mint nála mindenhol a kezdetek óta - a politika és az erotika, amit a szemérmetes Petőfi óta a magyar beszéd kénytelen a „szabadság-szerelem” duális világnézetével azonosítani. A Testamentum - műfaját tekintve „verses e-mail regény 15 villámfejezetben” - darabjait villámpostán küldözgette hanyatló életerejű szerzője azoknak, akiket szeretett vagy arra érdemesnek gondolt, esetenként a jelen sorok írójának is. A fejezet címe: E-mail meddig még? Van pina vagy nincs pina? „...sem a bal- sem a jobboldalról ne rohanjanak meg a világmegváltók és a hatalom kurvái. De középről sem... Minden hiteltelen megszólalás igaztalan cselekedet, ezáltal pornográfia. Az ajándékba kapott nyelv meggyalázása... Pornópolitikusok és pornódemokraták... Miniszterelnök... A szégyenkezést nem várjuk el tőle, ismerjük a negyven év álnokságait, pártjának átverő litániáját... ’Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal’ párthitvallásának kavicsa a szájpadlására ragadt, kioperálhatatlanul... A szép pina az szép pina, a csúnya meg csúnya... Kérdés, marad-e még ilyen-olyan pina, vagy csak csupasz hasonmása a leborotvált bénának. Meglepődnek? A pina egyik legszebb magyar szavunk. Édesanyánk ölének szent hely. Az élet kapuja és két ember lehetséges találkozásának feloldó magánya. Az isteni bölcs cselekedet megtartó, tiszta forrása. Kedvünk apadásában a csillagok párbeszéde a rejtettségéből kicsillanó csiklóval. Látó, halló és érzékelő Harmadik Szem... Nyelvileg, esztétikailag is hiteles, még őseink hozták magukkal bizonyára át a Kárpátokon, tehát nem szláv eredetű, mint a tizenhetedik században importált pi-csa-csa... Csúnya szó nincs is, csak a nyelvet csúnyán, méltatlanul használó emberek...” És így tovább lapról-lapra és fejezetekbe rendeződve - mint végső férfiüzenet - „Pinakürt harsog” és „Pinák pislognak az örökkévalóságba”... Hogy tudjuk, hol is élünk, levettem a polcról egy kis barnult papirosú könyvecskét, még Pozsonyban vettem vagy negyven éve, alighanem az utolsó ottani magyar antikváriustól: Dr. Zoltvány Irén: Erotika és irodalom, Szent-lstván-Társulat, az Apostoli Szentszék könyvkiadója, Budapest, 1924. Találomra fölcsapom. A 73. oldalon, éppen a tűzésnél, könnyen nyílik: „Legnépszerűbb regényírónknak, Jókainak költészete tisztán erkölcsi szempontból tekintve, már hanyatlást jelent, mert főleg újabb regényeiben nagy helyet ad a szerelemről való léha fölfogásnak és szinte kedv66
