Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 4. szám - Alexa Károly: Szövegvendégség - egy valahai fiókban (II. rész)

Melynek leányálom szederjes korongja.

Vél’ ő az ipart csak dugaszban űzi,

Nagy pöcsére őket hatosával fűzi.

Egy krónikás mondja, mit szemével látott: Duhaj jó kedvében tíz megyét meghágott. Amint vakaródzik, a semmibe réved,

Lát felé ügetni nyalka hadinépet.

Megjött Toldi György is, rókalelkű bátya, Rossz, visszeres seggén lóg szattyán gatyája; Kókadt, kanóc pöcse gubbaszkodva hallgat, Nem kíván az semmit, csupán csak nyugalmat. Hajdanában ő volt bordélyházak bakja,

Most aszottan csüng le penészes nagy makkja. De ha mégis vele üzekedni merne,

Duhaj jó kedvében hogy egyet tekerne, - Ösztökélheti a fáradt, fonnyadt tököt,

Kajánul, s unottan mond az csütörtököt... Irigység fogta el gaz Györgyünknek szívét, Látva testvéröccse duzzadó nagy ívét.

Támadt gondolatja, mely aljas és kajla:

„Majd elintéz téged egy vérbajos szajha!”

MÁSODIK ÉNEK

Fel van lobogózva ős Budavár tornya,

Három nap áll már ott bősz lovagi torna.

Az öreg királynak nemi kedve fogyó, így elégedetlen a királyi lotyó.

Kihirdette tehát hetedhét országra: jelentkezzék lovag, ki nejét meghágja!

„Húsz numerát kíván a királyi asszony,

Amit a lovag úr vele végig basszon!

S kinek húsz után is úgy áll, mint a szálfa, Annak aranybullát vernek a faszára!”

Jött is Csáktornyáról jó Bükköny levente,

Állati szerszámát ürüzsírral kente. Nekifohászkodik: „Semmi, avagy dupla!”

Ám tíznél megáll: kifogyott a szufla.

Kereveten fekszik Johanna, az álnok, lngerli pináját egy heréit pohárnok,

S míg trágár apródja szívja melle halmát, Bevágtat pej lován bősz Vazul, a dalmát.

Mered nagy kopjája, dicsőségre vágyón,

Ámde tíznél megáll, s kiviszik hordágyon. Megjött maga Kont is, a kemény örmény, Csóválja rőt pöcsét, s támad nagy légörvény.

57