Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 4. szám - Alexa Károly: Szövegvendégség - egy valahai fiókban (II. rész)
ALEXA KÁROLY Szövegvendégség - egy valahai fiókban (II. rész)* Kedves néhai tanárom, Komlovszki Tibor szerkesztői évei alatt aligha rökönyödhetett meg jobban, mint amikor felbontott egy testes borítékot - talán éppen a forradalom első évfordulóján. A Debrecenből 1957. október 19-én keltezett küldemény egy közlésre váró szöveget, egy értelmező dolgozatot és egy kísérőlevelet tartalmazott. Még ma - több mint félszáz év után - is bizonyos mérlegelést igényel a szövegnek magának a közzététele, hát még akkor, történelmünk mélypontján, amikor oly jól megfért egymás mellett a „bővérű” - bocsánat, de ezt érhetjük szó szerint is - politikai pornográfia és a hatalomtól szigorúan ellenőrzött magánélet kötelező puritanizmusa. Az előbbi - a vérontások és azok csigolyaroppantó „utóélete” - vélhetőleg beépült a históriai tudatot meghatározó nemzeti élményvilágba, az utóbbi legfeljebb szolid mentalitástörténeti kutatások tárgya lehet. Mondjuk „az erotika mint a házasélet sajnálatos velejárója” a korabeli magyar filmművészetben, szemléltető anyagként ajánlott a Két emelet boldogság... Vagy: „a trágár beszéd, mint a fináncoligarchia hanyatlási tünete” - kipontozott közleményekkel, vagy: „amit a gerontológiáról tudni kell” (Mici néni két élete)... Csak 18 éven felülieknek. Kérem a személyi igazolványt! A perec elfogyott... stb. Hogy az ItK-hoz közlésre benyújtott szöveg milyen döbbenetes hatással lehetett a folyóirat legfeljebb ritka mélyfilológiai izgalmaknak kitett szerkesztőjére -mondjuk: „fitá”-nak vagy „fiká”-nak kell olvasni Balassi „káromkodó szavai” egyikét -, azt mi sem bizonyítja jobban, mint egy november 12-i levél, amit Debrecenbe küldött egy jeles egyetemi férfiúnak valami szakrecenziók tárgyában, és amelyben egy közbevetett bekezdés mintegy „hátulról” közelíti meg a botrányos esetet. „Kedves ... - mondjuk - B. elvtárs! Nemrégiben kaptam egy levelet - mondjuk - M. L-tól, (az izé) pornográf változatával, s néhány oldalas ismertetésével. M. szeretné, ha ezt a pornográf (izé)-változatot folyóiratunkban közölnénk ismertetésével együtt. B. elvtárs valószínűleg ismeri M-t, ezért legyen szíves megírni, elképzelhető-e, hogy komoly szándékkal küldte ezt a trágár szöveget, vagy esetleg valaki az ő nevében adta postára az (izé intézet) borítékjában.” Provokáció? - szorongott a szegény szerkesztő. Mit tegyek, ha nem akarok valami „ügy” kezdeményezője, egyáltalán: részese lenni? Mégis egy ifjú kolléga... De hát hallgatnom se lehet... Egy naiv jóhiszemű fiatalember. Ekkor éppen 26 éves, jegyzem meg bő félszázad kopár ormáról alátekintve, miután sikerült azonosítanom. Később csöndes tanári és tudományos ismeretterjesztői karriert futott be. Nevét hadd ne írjam le, nekem elég, ha tudom, hogy éppen egyetemista éveim derekén jött fel vidékről, és nem messze a mi lakásunktól telepedett le. Itt élt élete végéig. „Eddig” sose hallottam róla. (Az inkriminált Komlovszki-le- vélben akad még egy messze mutató apróság: „Kovács Sándor szegedi egyetemi hallgató Szepsi Csomborról szóló kéziratát még nem láttam, de lehetséges, hogy Tolnai elvtárs kapta meg, s nem adta még át nekem.” K. S-ról jó okkal feltételezhetjük, * A dolgozat bevezető része: Életünk, 2013. 3. szám 55
