Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 4. szám - Végh Attila: Oidipusz megkísértése
MÁSODIK SZÍN (Liget, platánfák. A színpadot avar borítja. Oidipusz és Antigoné közeledik.) OlDIPUSZ Milyen vidéken járunk, nem sejted, lányom? A rám borult sötétség megtanított rá, hogy semmit nem tudok, de azt hiszem, mindent sejthetünk, ha elviseljük, mit ránk mért a sors, s berendezkedve itt, Anankétól szabott létünkben, ős-alázattal, de szétfeszítjük azt. ANTIGONÉ Szegény apám. Rejtett értelme van talán beszédednek. Nem értem, hogy miféle vágy mondatja ezt veled. Ugyan mit tudsz te fölfeszíteni a sötétből, én vak koldusom? Magadra mértél büntetést, s így pontosan rád van kimérve az. Az istenek szerint ítélted el magad. Utolsó, istenhez illő tetted volt. Már csak annyi van, hogy szent, megjósolt nyughelyed találd meg itt, vagy más város határában. így sejted sorsodat. OlDIPUSZ Ne hidd, hogy véletlen kormányoz minket itt, vagy - ami még rosszabb - magunk. Ellenkezést jelent neved, Antigoné, sok-sok baj szakad majd rád, ha balsorsomból nem tanulsz, meglásd. A mély sötétet még nem ismered. Ne is. Fogod kezem, s vezetsz a földi utakon. Ám ha ott leszünk, ahol pusztulnom kell liget füvére dőlve, ott elengedem kezed. Azt a helyet vakon kell megtalálnom majd. (Hirtelen megjelenik egy baseball-sapkás ember. A sapkán ez áll: N. Y.) BASEBALL-SAPKÁS Na végre, megvagytok! OlDIPUSZ Ki ez, lányom, miféle lény? Miről beszél? Mondd el nekem, e hang gazdája hogy milyen! BASEBALL-SAPKÁS Ha-ha, jót nevettünk. Na, gyerünk, az egész banda minket vár!
