Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 4. szám - Kántor Zsolt: 75 oldalon: 75 év - Gáber Gusztáv: 75

mára nincs autentikusabb terep, mint a verbális kommunikáció míves, műgonddal megművelt kertje. Azaz a művészi szintű írás. Még rövidebben: a vers.

„Ezer év könnye. A beszéd tengerpartján / kavics-őrszemek.” Mondja a Haiku- távlat narrátora. Semmi magyarázkodás. A mellébeszélés kizárt. Képek és metaforák. Időbeli rétegekben az apró elmozdulások is nagy változásokat képesek előidézni. Tektonika és érzékiség. A nyelviség és a filológia új kódjai. Bágernél a mesteremberi technika ethoszt gerjeszt. Irgalmas vélekedése erős morált. Szórendje és intertex- tuális allúziói (Tandori, Esterházy) azt jelzik, hogy a szövegeket egy mindent átható és átfogó elv navigálja, a sűrítés, a lepárlás diagnosztizáló bölcsessége. Minden elem, molekula, szó-csutka és szó-töredék a nyelv gazdagságának feltérképezését, életkedvvel fűszerezett bemutatását szolgálja. Ebből a szemszögből az individuum szenvedéstörténete egyben tragikomédia, amit a szerző ihletetten és naplóírói erudícióval tár fel. Mert jól tudja a hívő ego, hogy minden csak átmeneti, relatív ebben a fizikai kontextusban, a szellemi értékrend pedig egy másik dimenzió sajátja, ahonnan a költészet és az ige tud csak áthozni bizonyos, kiérlelésre méltó, nemes ásványokat.

Gogol, akiről Popov a Vodkára a vodkát című regényében, azt feltételezte, hogy benne nem csak az orosz, hanem az európai irodalom, inkluzíve Kafka és Beckett is ott lapul, nyugodtan megjegyezhette volna Bágerről is, hogy a lelkében bizony, ott van mentálisan a Gesamtkunstwerk.

„Álmomban mákszemnyi pontokkal / színes vonalak kergetőznek / azután magányos emberek arca tűnik fel: hajnali órán utolsó csillagok.” Jegyzi fel az Inspiráció című költemény. S mi olvasók nyugtázzuk az integrált és rekonstruált költői világ nyugodt lélegzését. Mintha a csillagos ég szusszanna egyet.

„Egy hangyának kellett az asztalra másznia, / hogy rájöjjek, / téged kell, hogy a tenyeremen hordjalak.” írja a Munkaidő-ben. Mintha Pilinszky apokrif librettója zúgna a háttérben. Sok szöveghely van, ahol világképek ütköznek össze. „Hová megy, aki él?// Bach muzsikája álmos, Johann Sebastian ereje hullámzik, mint az Egek.” Olvashatjuk a Lélekmederben. Vagy: „Kis szinonimák izgalma / tetőpontra hág. / Van rokon értelem.” (Ornamentika)

Olvasóbarát költészet. El lehet tölteni az időt vele vonaton, buszon és az ágyban. Erotikus allúziók, desztillált gondolatok a természetről: „Mint a legősibb ima és líra: / rózsasziromra hulló / tiszta esőcsepp.” (Mint)

Olyan ez a könyv, mint a tükör éle (A szerző korábbi könyvének címe.) Forgatni kell, hogy lássuk magunk benne.

5