Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1-3. szám - Speidl Zoltán: "Kié lesz a tudatipar?" - A nyomtatott sajtó és a magyar rendszerváltozás 1989
tak az ASB-hez, de a megyei napilapok jelentős része az Axel Springer tulajdona lett. A cég 1990 őszéig összesen kilenc megyei napilapot vett birtokba, többnyire új címmel, de lényegében régi gárdával.48 A történet ezzel még nem ért véget, mert a párt birtokában maradt 11 lapra az MSZP hirdetett pályázatot július 27-én. Ezt megelőzően, a Szocialista Párt elnöksége, elidegenítési tilalmat rendelt el a tulajdonában lévő valamennyi megyei kiadó, illetve megyei napilap átalakulására és értékesítésére. Mint mondták: e lapokat a nemzet rendelkezésére bocsátják, hogy a jövőben ne lehessenek egyetlen párt propagandaeszközei sem. Polgár Viktor, a szocialisták szóvivője augusztus 15-én bejelentette: mintegy harmincán vásárolták meg a tendercsomagot. Ám, s ez bonyodalmak, parlamenti vizsgálódások forrása is lett, végül a 11 lapra mindössze tizenegyen jelentettek be vásárlási szándékot. Ezt a feltűnő tényt az akkor már működő, SZDSZ-es javaslatra megalakult, a Debreczeni József országgyűlési képviselő (MDF) által vezetett sajtóprivatizációs bizottság vizsgálta, ám munkája eredménytelennek bizonyult; szeptember közepére a megyei lapok eladása befejeződött, s a lapokért az MSZP összesen 530 millió forintot kapott. Számos, vihart kavart lapprivatizációra került még sor.49 Az első akció a napilapok külföldi kézbe adására, a korábbi tulajdonviszonyok megváltoztatására, a Magyar Hírlapnál zajlott le, amikor 1989. november i-jén, a Robert Maxwell tulajdonában lévő Mirror Group Newspapers a részvénytársaság alaptőkéje 40 százalékának megszerzésével, beszállt a lap kiadásába. Hatvan százalék továbbra is magyar tulajdonban, a Pallas Lap- és Könyvkiadónál maradt. Az újságot átmenetileg Tábori András addigi főszerkesztő irányította, akinek helyére 1990. január 20-án Németh Pétert, a lap korábbi sportrovat-vezetőjét és párttitkárát választották a lap munkatársai. A hónap végén a Magyar Nemzetnél történt meg az első lépés a változások irányába. Ekkor ugyanis a lapgazda, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa tárgyalt a lap jövőjéről, s hozzájárult ahhoz, hogy a Magyar Hírlaphoz hasonlóan, a későbbiekben ez az orgánum is külföldi tőke bevonásával, részvénytársaság formájában működhessen. Kikötötték azonban, hogy az alapítók a jövőben nem adhatják politikai pártok, szervezetek kezére a sajtóterméket, és továbbra is garantálni kell az addigi szellemiséget és függetlenséget. A legelső jelentkező 1990. májusban tűnt fel; a Dagens Nyheter című svéd napilap jelezte, hogy szeretné megvásárolni a Nemzet részvényeinek 45 százalékát. A Népszabadság életének változására az első jel 1990. március közepén jelent meg, amikor a Magyar Szocialista Párt megalapította a Szabad Sajtó Alapítványt. Kevéssel később, a lap szerkesztőségének értekezletén Nyers Rezső, az MSZP elnöke bejelentette: a párt lemond a Népszabadsággal kapcsolatos jogokról, és azokat a frissen létrejött alapítványra ruházza át. Július 31-én megalakult a Népszabadság Részvénytársaság. A megállapodás alapján a médiummal kapcsolatos minden jogot a Népszabadság Rt.-re testálja a Szabad Sajtó Alapítvány, így Magyarország legnagyobb napilapja - mint állították -, minden politikai erőtől független magántársaság birtokába került. A történet további fejezetei már az első szabad választások utáni, máig terjedő időszakról szólnak. Ha összegezni akarnánk a változások lényegét, idézzük Czakó Gábor nyilván sarkított - de lényeglátó - véleményét: „Ha a tradicionális magyar 192
