Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1-3. szám - Kahler Frigyes: Az igazságtétel igényének megjelenése, az 1989. év eseményei és az első semmisségi törvény
lülvizsgálat évekre megbénítaná a bíróságok tevékenységét, emellett a felülvizsgálat eredménye - az azóta eltelt időre figyelemmel - erősen kétséges lenne. A törvény- sértő elítélések hátrányos következményének az orvoslása azért csak törvényhozási úton lehetséges.” S az érvek, amelyek - a forradalom megtorlásának korszakát kiemelve - indokolják a törvény meghozatalát. „Tudjuk, hogy a 40-es 50-es évek egyéni tragédiái a nemzeti tragédiává váló 1956-os népfelkeléshez vezetett. A népfelkelés leverését követő megtorlás - csaknem 300 halálraítélt és a többi 18 ezer politikai indíttatású büntetőjogi felelősségre vonása - mértéke és tartalma jelezte, hogy a hatalom eszközei sajnos nem változtak ugyan, az 1956-os felkelésben való részvétel miatti elítélések azonban a korábbi koncepciós perektől jellegükben mégis különböznek. Ezen belül alapvetően nem a konstruált tényállás és hamis bizonyítékok jelentik a törvénysértést, hanem az, hogy valóságos események büntetőjogi értékelése meghatározott politikai szempontok szerint történt. A korabeli politika ismeretében meghatározhatók a koncepciós ügyek típusai. Ezért a normatív rendezés lehetősége önmagától kínálkozik. Az 1956-os népfelkelés politikai értékelése is egyértelműbb, mint a korábbi időszakoké. Erre vonatkozóan kialakult a közmegegyezés. A Nagy Imrének és sorstársainak az ügyében hozott felmentő ítélet már ezt jelezte, és egyben jogi alapot is jelent a többi ítélet együttes felülvizsgálatára is.” Nos ez az a pont, ahol nem a szakma (a történész és jogász) mondott ítéletet, hanem a politika. A „közmegegyezés” az, amely „egyértelműbb”-nek ítélte az „időszakot”. Valójában a törvény előterjesztésének idején nem álltak rendelkezésre olyan kutatási eredmények, amelyre a fenti kijelentést alapozhatta volna az előterjesztő. A forradalom történetéről csak Hollós Ervin, Lajtai Vera és Berecz János propaganda brosúrák »színvonalát« megjelenítő írásain kívül csupán a kiválasztott Molnár János60 tudományos igényű - ám a pártideológiát apologetikus módon igazoló - kötetei álltak rendelkezésre. Molnár sem jutott messzebb a témában - 1987-ben - mint annak megállapítása, hogy az 1956 decemberi dogma „egyoldalú” volt, s ezt a Kállai Gyula által is felhozott körülményekkel indokolta.61 Más kutató nem jutott hozzá a forrásokhoz, mint azt Ormos Mária és Berend T. Iván hozzászólásaiból láttuk. A parlament elé került és törvényerőre emelt első semmisségi törvény az 1989. évi XXXVI. tv. jelzéssel lépett be a magyar törvénytárba62. A törvényszöveg mintegy érzékelteti, hogy a törvény nem alapszik történelmi tényfeltáráson, de mélyreható jogi elemzésen sem. A rövid hét f-ra tagozódó törvény egymondatos praeambuluma kerüli a forradalom kifejezés használatát, nemzeti tragédiáról beszél, s így emlékezik meg kegyelettel a „hazánk társadalmi átalakulása és függetlensége érdekében” a „megtorlás áldozatául esett” állampolgárok előtt. Ez a szűkre szabott mondat mégis annyiban előrelépés az eddigiekhez képest, hogy már nincs szó benne kegyelmi aktus gyakorlásáról, hanem az ártatlanság jogalapján áll. 129
