Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1-3. szám - Kahler Frigyes: Az igazságtétel igényének megjelenése, az 1989. év eseményei és az első semmisségi törvény
EGY SARKALATOS KÉRDÉS - ÚT ’56 MEGÍTÉLÉSE KÉRDÉSÉHEZ ÉS A KÖVETKEZMÉNYEK 1989. január 26-án a Kossuth Rádió Reggeli krónika majd a 168 óra című műsorban Pozsgay Imre, az MSZMP PB tagja olyan nyilatkozatot tett, amely megrengette az MSZMP alapvető legitimációs pillérét, hogy ti. az 1956-os események kezdettől fogva ellenforradalmiak voltak, ezért a fegyveres beavatkozás indokolt volt. Pozsgay bejelentése szerint, ami 1956 októberében történt, nem ellenforradalom, hanem népfelkelés volt. A népfelkelés formulát az MSZMP KB mellett működő tanácsadó testület, illetve a munkabizottság történelmi albizottsága dolgozta ki. Az albizottság az 1988. június 13-án létrehozott és Pozsgay Imre vezette munkabizottság13része volt. A történelmi albizottság'4 Berend T. Iván, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke vezetésével működött. Az albizottságban kialakult álláspont nyilvános bejelentéséről Pozsgay Imre nem tájékoztatta előre sem Grósz Károly főtitkárt, sem a PB tagjait. A hír nem csak az MSZMP-1, rendítette meg, de óriási hatása volt az egész társadalomra. Az 1989. február 10-n-én megtartott KB-ülés'5jól tükrözi e kardinális kérdés körül folyó vitát. A kérdés körül kialakult éles vitát, az összecsapó véleményeket és indulatokat már korábban elemeztük M. Kiss Sándorral.'6 Itt csak néhány megjegyzéssel egészítem ki a fenti elemzést: Romány Pál, a KB mellett működő tanácsadó testület elnöke - a Politikai Főiskola rektora - arról beszélt,17 Szembe mer-e nézni a párt 1956-tál saját legitimációja gyenge pontjával vagy sem?” (Kiemelés tőlem. K. F.) Tőkei Ferencnek hozzászólása'8 Lukács György filozófusra hivatkozott, és Bibó István megfogalmazására alátámasztandó a »népfelkelés« meghatározást. A »politikusi« vélemények mellett, Ormos Mária történész professzor szólalt meg.'9 Kádár „népfelkelést” emlegető novemberi felszólalásai mellett, a kutatás lehetőségét sürgette, amely addig nem nyílt meg a tudomány számára. Horn Gyula felszólalását20 ugyancsak idéztük a Kinek a forradalma?-ban. Most itt ahhoz csak annyit: Horn mindvégig - miniszterelnökként is - a vallotta „Ami a lényeg. Én szerintem nincs és nem is szabad megengednünk azt, hogy 1956 kapcsán valamiféle lelkiismereti válság keletkezzen mindazoknál, azokban, akik akkor fegyvert fogtak, mert akik fegyvert fogtak novemberben, és novemberben felléptek, azok az ellenforradalommal szemben léptek fel. ...Szerintem 1956-os vitára, vagy ennek kapcsán egy polarizációra nincs szüksége ennek a pártnak.” Ugyanakkor elismerte, hogy „meg kell változtatni 1956 korábbi egyoldalú értékelését.” Az ülés végén felszólaló Pozsgay Imre szavai2' - különösen a későbbi történések függvényében - jelentősek: „A damaszkuszi úton, egyszer - aki vált az életben - végig kell mennie, ki ekkor, ki akkor...” 1989. február 20-21-én a KB ülése ugyancsak fontos az igazságtétel folyamatának szempontjából. Az ülés elején jelen volt Kádár János is, az ügy előadója Fejti György volt, a PB 1989. február 7.-Í határozatát terjesztette a KB elé. Ennek lényege: Felül kell vizsgálni az 1945. december és 1962 közötti időszak büntetőpereit, fel kell tárni a perekben a kon118
