Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 1-3. szám - Zinner Tibor: Emlékfoszlányok az első semmisségi törvényhez vezető útról és göröngyeiről

hazai78 és külföldi79 támadások célpontja leszek. Az engem ért támadások mellett a bizottságot is célba vették - Kulcsár szerint azért mert azt gondolták, hogy minden büntetőpert megvizsgálunk, és „személyre szólóan” döntünk arról, hogy az egykori büntetőeljárás vagy ítélet koncepción alapult-e vagy sem.80 Hónapokon belül - és évekkel később - a kutatásaim során rájöttem az iratokból a sajtó egyes (nem érdektelen) képviselői útján vagy szervezetek megnyilatkozóitól származó, velem összefüggő támadások hátterére. Annak idején megfogadtam, mi több, eskü is kötelezett rá, hogy az egyes büntetőügyekben résztvevőkről nem beszélek sem az illetők életében, sem haláluk után. Ráadásul a miniszteri engedély is csupán arra szólt, hogy a kutatás során szerzett, általánosítható tapasztalatainkról tájékoztathatjuk a közvéleményt.

A tényfeltáró kutatásaim során derült fény több, velem szemben állást foglaló (vagy közvetlen hozzátartozója) múltjára, akik nyíltan, nevüket vállalva bíráltak, vagy a már jelzett szervezetek neve mögött húzódtak meg. Tetteik ártatlanok meg- hurcolásához vezető - párttitkári- és egyéb -, állampolgári feljelentések, rágalmazó tanúvallomások, fogdaügynöki és ügynöki jelentések tucatjai voltak. Az már a törvénytelenségek csúcsa volt, amikor az egykori államvédelmis „vizsgáló”-tiszt még a hadbírósági tanács ülnöke is lett, hogy kihallgatottja szereplését az utolsó pillanatig ellenőrizhesse. Mindezek arról győztek meg, hogy a velem szembeni indítékok számos, nem csupán szakmai ok mellett félelemből is táplálkozhattak, mert feltételezhető volt, hogy levéltári és egyéb ismereteimmel bizonyos múltbéli dolgokat megtalálhatok és felismerhetek. Szerintem az igazi támadási okok itt keresendők.

Az országgyűlésben Kulcsár, majd sajtóértekezleten a kormányszóvivő állt ki mellettem.81 A kormány a maga részéről - valójában kinevezésemmel - lezárta a kérdést, nem hagyta magát eltántorítani, egy-egy megállapodásra azonban (mint az majd kitűnik) hajlandónak mutatkozott. Április 26-án kinevezte a történészbizottság kilenc és a jogászbizottság huszonhat tagját.82 A részemről máig nem ismert, színfalak mögötti kártyakeverést mutatja, hogy a szeles időben a Parlament előtt, az esküre várakozva beszélgettünk Szakáccsal és Izsák Lajossal, amikor odatoppant elénk Balogh Margit, és közölte, hogy ő is a történészbizottság tagja. Én akkor láttam először. (Később, köztünk végzett munkájával, a feldolgozást gátlók tényszerű kritizálásával, forrásokért folytatott küzdelmével őszinte elismerést aratott.) Az eskütétel a kormányfő jelenlétében zajlott. A Minisztertanács elnöke előtt elmondott eskünk szövege így hangzott: „Én... esküszöm, hogy a büntetőügyek felülvizsgálata során részrehajlás nélkül, az igazság feltárására törekedve fogok eljárni. Az államtitkot és a szolgálati titkot megőrzőm.”

Nem tehettem mást, mint azt, hogy a minket zavaró körülmények ellenére, május 8-ára összehívtam az első értekezletet, amelyen a „bizottság működésével, kutatási módszereivel összefüggő feladatokat” rögzítettük. Tájékoztatást adtam az előzetes politikai döntésekről, az igazságszolgáltatási premisszákról. A tematikus és időrendi bontással valamennyien egyetértettünk. Döntöttünk arról, hogy- az 1946: Vll. te. hatálya alá tartozó bűncselekmények vizsgálatát az 1946-1949 közötti periódusban Svéd László végzi (politikai pártok, egyesületek és frakciók tagjaival szembeni indított büntetőügyek; izgatás, szervezkedés stb. fiatalkorúakkal szemben lefolytatott büntetőperek);

101