Életünk, 2014 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 12. szám - Miskolczy Ambrus: Emil Cioran útja a gyermekkori paradicsomból "A kétségbeesés csúcsai' felé II. rész
zófiáról, töredékes és steril foglalatosságokról, amelyek csak az élet fölötti siránkozásokhoz és patetikus üdvrivalgásokhoz vezetnek. A 'sivár' eleven életteljes tartalmat nyernek azáltal, hogy intenzíven foglalkozunk velük. Szerintem a melankólia leküzdésének legjobb eszköze az absztrakt és személytelen problémákkal való foglalkozás.” Ha az ember megundorodik az élettől, akkor nem Baudelaire-hez kell folyamodni, hanem Leibnizet, Hume-ot vagy Zénót kell elővenni. „Hiszen hogyan akarod a szomorúságot szomorúsággal ellensúlyozni, hogyan harcolhatnál ellene a költészettel?” Csak a matematika objektivitása hatékony ellenszer. Ezért nem olvas társadalmi problémákról szóló könyveket. Csak anarchizálná őt. Majd előveszi őket, ha bizonyos metafizikai kérdéseket tisztázott, bár ezek jövője kétséges. „íme, én lemondtam az elméletről a részletek miatt, amelyek ha nem is fontosak, legalább érdekesek”. A levél utolsó mondatai így kérdőjelezik meg a nagy szándékokat. Hiszen a metafizikában keres bizonyosságot, de kétségei vannak a metafizika hatékonyságával kapcsolatban. Elméleti kérdésekben keres megnyugvást, de a részletek vonzzák.96 A részletek vonzatának mélyebb következményei vannak, mint első látásra gondolnánk. November 23-án a művészet, erkölcs és vallás viszonyáról értekezett. Barátja és ő is a kérdést laposnak és anakronisztikusnak tartotta. Hiszen „az életfilozófia azt mutatta ki, hogy az erkölcsben nem a normatív elem, hanem az élet konkrét spontaneitása kell hogy meghatározó és útmutató legyen. Az erkölcsnek döntenie kell: vagy megmarad a régi szellemben, amely a zsidó-keresztény nor- mativitásból nőtt ki (a görög kultúrában nem létezik az erkölcs-élet dualizmusa) vagy megbékél a közvetlen emberi átélés tendenciáival.” A művészet az erkölcs zsarnokságát és stupiditását példázza. Méghozzá Coreggio, Leonardo da Vinci, Mantegna női alakjai. A szűzies mosollyal „mi nem tudunk mit kezdeni”. A modern művészeti kifejezés független az erkölcstől, akár az élet: „irracionális és intuitív átélésünk része”. Csak az Egyetemre jellemző, hogy az említett három terület konfliktusával foglalkozik. Ezért már nem is jár be oda. Egyedül lorga az, aki iránt némi tiszteletet lehet érezni. De emellett az Egyetemmel szembeni magatartását meghatározza az is, hogy „ez a diploma nem kínál jobb egzisztenciát, mint az utcai koldusé”. A hallgatók jól neveltek és alázatosak, semmi hajlamuk a lázadásra, a heroizmusra, egyik napról a másikra élnek, történelmi perspektíva nélkül. Mentalitásuk rurális. „A paraszt a fővárosban is paraszt marad. A kultúra legnagyobb tragédiája, hogy olyan emberek foglalkoznak az írástudással, akikben nincs semmi intellektuális fogékonyság, tudatilag differenciálatlanok és azt sem tudják mi a gyötrelem.” Kretén nyugalom jellemzi őket, még a nőkhöz sem járnak. Lassan kiderült, Cioran számára kiút ebből az általa megvetett világból: a betegség. De milyen? O sem tudta pontosan. 1959-ben keserűen jegyezte fel: „17 éves korom óta titkos kór emészt, megfoghatatlan, de romba döntötte gondolataimat és illúzióimat: bizsergés az idegekben, éjjel és nappal, soha nem engedi, hogy elfelejtsem, hacsak nem amikor alszom. Örök kezelésnek és szenvedésnek vagyok alá vetve.”97 Aztán később arról beszélt, hogy 16-17 éves korábban tört rá a baj,98 máskor pedig arról, hogy mintegy 20 évesen vesztette el az alvás képességét. Valószínű ez a legvalószínűbb időpont. A lényeg: az álmatlanság rátörése lett - mint mondta - élete legnagyobb drámája. Ezzel kezdetét vették a nagyszebeni fehér éjszakák, éjjelente járta a várost, amikor már csak az örömlányok voltak fenn. Álmatlansága - fejtegette az 68
