Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 1. szám - Pelle János: A humorista

Vas István ajánlására befogadják, látszólag egyenrangúként bánnak vele. Felbukkanása ebben a körben megoldást kínált az Újhold köréhez tartozó Somlyó György magánéleti problémájára. A jeles műfordító, de nem túl jelentős költő az Európa Könyvkiadó állandó munkatársa is volt. Egyúttal a közéletből is kivette a részét: az ötvenes években a kommunista „békemozgalom” harcosként jeleskedett. Somlyó éppen akkor hagyta el a feleségét, Nikodémusz Ellit, szívbetegen született egyéves kisfiával, Bálinttal együtt. Házasságuk szerencsétlenül indult: Somlyó teherbe ejtette az 1927-ben született Ellit, a Lenin-intézet orosz szakos hallgatóját, és a Párt, melynek mindketten tagjai voltak, alapszervi határozatban kötelezte őket, hogy „rendezzék magánéletüket”, azaz házasodjanak össze.

Somlyó, bár elhagyta gyermeke pártutasításra elvett anyját, azért gondoskodott róla. Szép, tágas lakást hagyott Ellire Lágymányoson, az Eszék utcában, és mint „népi kádert”, behozta az akkor induló Európa Könyvkiadóhoz, melynek ő egészen nyugdíjazásáig a munkatársa volt. Tahira hárult, hogy feleségül vegye a nála tizenhét évvel fiatalabb Ellit, és anyagilag gondoskodjon róla. Nagyapám szavaival: „Az a nő a nyakába varrta magát. Laci meg volt olyan hülye és elvette.” A házasság vagy két évtizeden át tartott, bár hamar megromlott. Tabi ekkor távolodott el egyszer s mindenkorra a „magas” irodalmi köröktől. A családi legendárium szerint kapcsolatuk válsága 1961 őszén a Petőfi Színház Mélyvíz című, híres musical-előadásához kötődött. A látványosan megbukott darab szövegét az Újhold gárdájához tartozó Mándy Iván írta, a verseket Garai Gábor, a zenét pedig Petrovics Emil szerezte. A december hetedikén bemutatott musicalt Szinetár Miklós rendezte, a dramaturg Ungvári Tamás volt. Elli végignézett néhány próbát, majd a darab fölött bábáskodó egyik tehetséggel felment az Eszék utcába, hogy kifejezze elragadtatását. Tabi állítólag rajtakapta feleségével a fiatalembert, kirángatta az ágyból, és lerugdosta a lépcsőn, utána hajítva a ruháját. Hogy pontosan így történt-e, senki sem tudhatja. Az tény, hogy amikor e könyv írásaikor felhívtam telefonon a személyesen is ismert, ma már nyolcvanon túl járó úriembert, pontosan emlékezett Elli Lenin-intézeti kényszer- házasságának történetére, Tabit viszont „randa fráternek” minősítette.

Egy bizonyos: Tabi a Mélyvíz bemutatója után Musical címmel vitriolos kritikát írt a darabról a Népszabadság december 17-i, vasárnapi számában, a Pardon egy percre című rovatában. „Láttam a legújabb magyar musicalt, a Mélyvizet. Nem tetszett nekem, főként azért, mert nem értettem meg. Illetve olykor azt hittem, hogy értem, de utóbb megértettem, hogy mégsem értem. Némileg megvigasztalt, hogy nézőtársaim közül igen sokan nem értették. Sokan másképpen értették, néhányan félreértették. Hát jó - gondoltam magamban -, ez a mélyvíz egy kicsit zavaros volt, nem volt jó színdarab. Nem ritka a rossz színdarab, jó párat írtam magam is. És hazamentem. Olvasom pár napra rá a színházi hetilap beszámolóját a darabról, hát mit olvasok abban? Hogy azoknak, akiknek a Mélyvíz nem tetszett, azért nem tetszett, mert a színház ezúttal ’túlontúl sokat kívánt tőlük, s a szokottnál kevesebbet adott a megértéshez’. És hogy ’sértődjünk meg inkább akkor, ha értelmünket kevesebbre taksálják’. Vagyis értelmünket ezúttal többre taksálták. Tetszett már ilyesmit hallani? Tehát nem a színdarab a hibás, hanem a néző. Bárgyú néző ne menjen színházba. Vagyis a Mélyvízből a mélység a színpadon van, a víz pedig egyes nézők fejében. Ez sértés. Ezt kikérem magamnak. Én nem vagyok lángelme, de magamhoz való eszem azért van. Amit azzal is bizonyítani tudok, hogy a színdarabokat általá140