Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 4. szám - Gál József: Születésnapi beszélgetés Lakatos József képzőművésszel
észrevétlenül sok mindent magamba szívtam. Az ő tanácsára jelentkeztem a rajz szakra, az Egri Pedagógiai Főiskolára, ahova fölvettek. Aztán hatott rám Gottesmann Alfréd (1872-1965) a Gyöngyös-parton festegető, az 1931-től 1964-ig Sárváron élő festőművész, aki eredetileg hivatásos huszárkapitány volt, de tanult festeni a nagybányai szabadiskolában. Barátságot kötött Ferenczy Károllyal, Thorma Jánossal. Tanult Hollósy Simon iskolájában, Franciaországtól Görögországig, Itáliáig bejárta Európát. És természetesen a természet. A Gyöngyös partján nőttünk föl. A víz, a föld, az ég, a fák! A mai napig bennem él a tisztelet a természet, a természet misztériuma iránt. A FŐISKOLÁS ÉVEK Szerettem, ma is szeretem Egert. Sárvár után nekem Eger jelentette a nagyvárost. Éltük a fiatalok életét. Sokat és sokfelé jártunk. Budapestre például rendszeresen. Gyakoriak voltak a színház-, múzeum- és műterem-látogatások. Máig élő emlékeim. Jól éreztem magam a főiskolán is. A rajz tanszék vezetője, a Munkácsy-díjas festőművész Jakuba János volt. Mindnyájunkra hatott művészet iránti tisztelete, emberi tisztessége, tartása. Ez nagyon fontos volt közvetlen 56 után. Persze nem csak Jakuba Jánostól, hanem egymástól is sokat tanultunk. Meg a felsőbb évesektől is, - aki szívesen fogadtak bennünket - közülük többen már harmadéves korukban kitűnően festettek. Közülük néhányan ma már a hazai képzőművészet kiválóságai: Giczy János, Ezüst György, Kátai Mihály, Lőrincz Vitus, Vincze László. A PÁLYAKEZDÉS Szülővárosod mellett három másik város határozta meg pályádat. Mosonmagyaróvár, Győr, Nyíregyháza és természetesen Sárvár. Hogy kerültél Mosonmagyaróvárra> Akkoriban az volt a szokás, hogy a megyei tanácsok iskolai ügyekkel foglalkozó előadói a diplomaszerzés előtti hónapokban végigjárták a pedagógusképző intézményeket. Tájékoztattak az elhelyezkedési lehetőségekről. Én Egerben a Győr-Sopron megyei tanács munkatársával találkoztam s hívott a megyébe. Sárváron akkor minden rajztanári állás be volt töltve, így haza nem jöhettem. Győr akkor nem jött valamiért szóba, Óvár azonban igen. Elfogadtam, és a város hat iskolája közül talán a legjobba kerültem. Szívesen fogadott a tantestület, segítettek ahol tudtak. Rajztanterem azonban nem volt, az órákra mindig vittem a kockákat, edényeket, amit rajzolnia kellett a gyerekeknek. Ez azért jelentett problémát, mert a helyükön ülő gyerekeknek nem biztosított térlátást, csak egyetlen nézetben tudták a modelleket tanulmányozni. Még egy emlékemet mondom el neked. Az iskola folyosóját - régi megporosodott, politikai fotókkal dekorálták. Akkoriban azonban megjelentek a magyar festők képeinek reprodukciói. Munkácsy, Benczúr, Székely Bertalan, Mednyánszky festményei is. Ezeket bekereteztük és velük cseréltük le a korábbi képeket. Tetszett a gyerekeknek, kollégáknak, bizonyára a szülőknek is. Közülük - mint mindig - akkor is bejártak az iskolába érdeklődni gyerekeik iránt. Volt köztük - emlékezetem szerint 75
