Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Kovács Ágnes: Weöres rouge

festék,” (Árnyak találkozója, igoy) talán gondolati, jelentéstani szempontból is a legerősebb hasonlóságot ez a sor mutat a Valse triste: „Hol a szádról a festék” sorával. De legalább ilyen szép és hasonlóságában is erős részlet a következő: ”Ó, csipkeszoknya! Illat! Mézes esték\/Ó, tükör! Ábránd! Méreg! Pillafestékl” (Rózsa, Krúdy Gyulának, 1915)

Megzizzen a szél a színes ruhák közt,

Szellemkezével hárfázik a múlt.

Hol vannak a tapslázas, téli estéké Könnyé olvadt a tréfa és a festék, a villamosláng félve kialudt.

(Árnyak találkozója, 1907)

Ó, csipke-szoknya! Illat! Mézes estéki Ó, tükör! Ábránd! Méreg! Pillafestékl (Rózsa, 1915)

A következő néhány példa a fenti rímpároktól való elmozdulást mutat, de lényegében a Valse triste-te\ ezek is rokoníthatók lennének: „Picike kéjnők, ti, kiket kifes- tett//egy férfitől, kinek az álma feslett”(Kis bordélyház). Vagy egy másik helyen, elhagyva a festék-esték rímpárokat, egy szép példa az emlék szóra rímelő kelmék alkalmazására: „...mint a szekrénybe fájó, ócska kelmék.//Terítsd ki őket, lelkem, még ma emlék,” (Bús férfi panaszai, 1914) és ugyan nem tartozik az említett rímek közé, de szerintem fantasztikus érzékiséggel megrajzolt versből a következő két sor: „...a hosszú-hosszú-hosszú téli esték//egy képeskönyv és egy gyerekbetegség.”

Picike kéjnők, ti, kiket kifestett fantáziám, tiétek ez a dal, egy férfitől, kinek az álma feslett s útszélre vágta már a viadal.

(Kis bordélyház, ?)

Vén limlomok vannak szivünkbe zárva, mint a szekrénybe fájó, ócska kelmék.

Terítsd ki őket, lelkem, még ma emlék, holnapra rongy lesz, megcsúfolt és árva, le is gázolják, szótlanul a sárba.

(Bús férfi..., 1914)

Eszembe jut a bor, a málna íze, a hosszú-hosszú-hosszú téli esték, a hó fehérje, cseresznye pirossá, egy képeskönyv és egy gyerekbetegség.

(Bús férfi..., 1914)

233