Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 4. szám - Sarusi Mihály: Ha Ördögh mondja
sérülést kell-e elszenvednie, nem tudom: esetleg mégis együtt marad-e a társaság, hogy együtt célozzák sörösüveggel a lámpákat - azonban bizonyos, valaminek történnie kellene. Az állóképnek is van, kell, hogy legyen feszültsége, talán nagyobb is, mint a ’mozgóképnek’. Épp azáltal, hogy fenyegető ostobaságában dagad. Tudom, régen írtad, tudom, nemigen akarsz belenyúlni. De hidd el: itt most nem arról van szó, hogy ’köpnek-e rád s kik’, hanem arról, hogy a novella évtizedesen érvényes és hiteles maradjon! Kérlek, a lehető leghamarabb vedd rá magad: s billentsd az igazság felé a valóságot írásod végén. Nem küldöm vissza a kéziratot, mivel fénymásolat, tehát lehet Nálad példány. Gondolom: az utolsó három oldalt kellene újraírni - újra, nem másra. Ha küldöd - azonnal adjuk fényszedésre. Végezetül: nem puritánkodós kötözködés részünkről az átdolgozási igény. Tudjuk a valóságot. De nekünk muszáj tudnunk az irodalmat is. Tehát nem szépítést akarunk - hanem ítéletet. Várjuk a kéziratot! Barátsággal ölel Ördögh Szilveszter” Tehát a Bugyurt küldtem... BUGYUR, A RÉSZEK-BEL1 KAPITÁNY-t. A CSABAI SZAJNÁN 2. kiadásában már szerepelhetett. Ez a levél „utólag” igazolja abbeli 1980-as félelmemet, hogy ha bent hagyom a kötetben, régen várt első könyvem nem jelenhet meg 1981-ben... Mert a szerkesztőm késztetésére magam álltam neki: kicsemegézni azokat az írásokat (Ki velük!), amelyekből baj lehet. Pontosabban amelyek miatt a többi sem láthat napvilágot. Márpedig semmit sem veszít a beszélyfüzér a maga (olyan, amilyen, akkora, amekkora) értékéből, ha párat kiemelek közülük. Tarján Tamás írja a 2011-es második kiadás kapcsán az egykor kimaradt, ám most visszaemelt elbeszélésekről (ezek közül való a Bugyur): „Mai szemmel ezek a történetek sem nem ’veszedelmesebbek’, sem nem érdesebbek’, mint a többi - amelyekben ugyancsak volt, van elég historikus és lokális puskapor.” Szó szerint ez történt. Átírni pedig... Újságcikket ha átírtam; azt is fogvicsorítva. (Beszélyírás közben ez sosem kísértett.) (Ha efféle ígérkezett, inkább a sutba hajintottam.) Amúgy „Sas” - az életben - a kommunizmus áldozata lett. Belehalt. Nem Bugyur és társulata bugyutaságába, az, Ahhoz képest, semmiség volt... Csak épp ez a kis elbeszélés nem róla szólt. Nem véletlen maradt a beszély láthatárának szélénél alig beljebb. Ha egyszer valóban megírom... Ott Bugyur lesz a perem legszélén. Az igazi ellentét nem kettőjük közt feszült. 1990...(eleje) Ennek a kopertának lába kelt, a „Magyar Eszperantó Szövetség / Tekintet” fejléces levél pedig keltezetlen. Ebben az elutasítás miatti morgásomra adott barátságos válasz. „Kedves Miska, igazán sajnálom, hidd el, nem ’kértem’ fölöslegeset. (Sokat és sokszor beszéltünk a novelládról Kiss Annával és Bor Ambrussal.) Véleményünk: ebben a naturáliában nem Bugyurról, hanem egy helyzetről-állapotról. ha úgy tetszik egyfajta buggyantságról van szó, s ennek Sas is szerves része-részese. De innen ’akadémikus’ a vita. Visszaküldöm a kéziratot tehát sajnálkozva, és várom-várjuk azt a Sarusi-írást - mindannyian -, amit mielőbb megjelentethetünk. (Tervezett számaink: augusztus végére: A gyerek - kézirat május elejéig kellene -, szeptember végére: A hatalom - kézirat júliusra -, A szerelem - kézirat augusztusra, megjelenés 189
