Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 1. szám - Pelle János: A humorista

citálták erkölcstelenség vádjával, különös tekintettel a Vénusz Vulgivaga című, hosszabb, verbális kéjelgésére. Elég, ha itt csak a Nászi hírre című, rövidebb versét idézem:

Mellére majd másnak tapad a melle, / Más marja csókjaival ezt a testet - Mit én csak égő, dőre képzeletben, / Káprázva majd más látja szűz-meztelen, Amint pokoli kéj hevébe reszket!

Megrontó láz fölkorbácsolta vérem, / Egy pillanatban - úgy hiszem - megérzi A kéjek kéjét, mit a boldog érez, / Ha benne megtér az üdv kútfejéhez:

Széles e földön mindmegannyi férfi...

Szilágyi Géza hosszú élete során nemcsak a romlott szexualitás poétája volt, hanem a húszas évektől kezdve a cionizmus dicséretét is zengte. Szekértolójává vált annak a mélységesen reakciós ideológiának, mely a zsidóság világuralmi törekvéseit fejezi ki, támogatja Izrael agresszióját az arab népek ellen, és az amerikai imperializmust szolgálja. Már Szó és könny című, 1928-ban megjelent kötetében szerepelt egy Izrael című vers, majd ez a téma uralkodóvá vált a költészetében. 1943-ban született Prológust vagy epilógust? című versében világosan leírja, hogy a zsidók népet alkotnak, és a megpróbáltatások után egy új hazában újjá kell születniük:

Nektek sok ezredév csak pillanat / Milljó vihar csak percnyi villanás volt Százszor ítélt halálra titeket / Hóhér végzet, de bárdja mégsem ölt meg.

Ti sose végzők, örök újrakezdők, / Mély múltatok csak kezdet kapuja,

Kapu, mely tágasabb jövőre tárul.

S jövőtök hasonló lesz, mint múltatok, / Ha hős-kemény lesz mártír akaratok. Nem írhatok rólatok epilógust, / Még csak prológust, még mindig prológust!

Szilágyi Gézáról kevesen tudják, hogy az 1910-es évek közepétől kezdve parlamenti gyorsíróként kereste kenyerét. Munkájáról így írt „mindent megértő feleségének”, Hermann Margitnak: „Szavaim elrekednek a robotban, / A szókínzás robotos műhelyének / Hangot elnyűvő hajszája során.” A már életében elfedett, erotomán költő a magyar országgyűlésben tett szert azokra a veszedelmes politikai kapcsolatokra, melyeket a gyermekeire, Lillára és Dénesre is átörökített. Konkrétan arról van szó, hogy Szilágyi Géza közeli kapcsolatba került Peyer Károllyal, a munkásáruló szociáldemokrata politikussal, aki 1922-ben a Bethlen-Peyer paktummal tette hírhedtté a nevét. Peyer, mint ezt Aczél elvtárs bizonyára tudja, 1956-ban bekövetkezett haláláig a kommunizmus, illetve a Magyar Népköztársaság ádáz ellensége maradt.

Tabi, amikor Szilágyiékhoz költözött, nemcsak az idős, kéjsóvár poétával ismerkedett meg, aki napjait ekkoriban már karosszékben töltötte, hanem politikai kalandor fiával is összebarátkozott. Az 1949 szeptembere óta Münchenben élő Szilágyi Dénes reakciós cionista, a Magyar Népköztársaság ádáz ellensége, jelenleg is a C1A által fenntartott az Amerika Hangja rádióállomás történész szakértője.”

88