Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 4. szám - Kelemen Erzsébet: A szó megvonása

Egy könyvmű esetében a hatást, a tökéletes megvalósulást a megjelenés jelenti, s a befogadó által kel életre ismét az alkotás. A megjelenési folyamat kiadói procedúrájának fontos komponense tehát az engedélyezés: az ISBN-szám feltétele a forgalmazásnak, a mű befogadókhoz való eljutásának.27 Ez teremti meg a kapcsolatot az alkotó-mű-befogadó között. A konceptualizmusra jellemző redukciós technika akut megnyilvánulása az, hogy az alkotófolyamatból (ami jelen esetben a mű megjelenéséig tartó folyamat) csak a legvégső elem, a művet a nyilvánosság elé bocsátó gesztus, az engedélyezési szám marad meg, de úgy, hogy közben ez a jel - egyetlen jelként - nemcsak megszünteti, de önmagába is sűríti az alkotói üzenetet, a konceptuális ötletművészetet. Hiszen ha jobban megfigyeljük, „elolvassuk” a „sorokat”, akkor észrevehetjük, hogy a kiadást regisztráló ISBN-szám tér vissza az oldalakon, mégpedig úgy, hogy a szóközök helyét üres lapok jelzik. Ugyanakkor a jelölő mégsem csupán önmagát jelöli, hanem átlépi saját jelrendszerének korlátáit is. Az esztétikai tapasztalat domináns jellemvonásává éppen ez válik: a megszüntetés és megjelenés dialektikája által való újrateremtés. Kari Heinz Bohrer a „hirtelenséget”, a megjelenések és eltűnések múlandó karakterét „esztétikai negativitásnak”, „az eltűnő jelenlét tudata” negativitásának nevezi. S ami láthatóvá válik, az szerinte már nem jelentés, hanem több annál: szubsztancia. Mégpedig a jelölő szubsztanciája.28 George Steiner szerint is a művészetek a szubsztanciában gyökereznek, „az emberi testben” (hozzáfűzhetnénk: a gondolatban, az elmében), „kőben, festékben, a bélhúr remegésében vagy a fuvallat rezgésében a fúvósok sípján”, s az immanenciával kezdődnek. De nem állnak itt meg. Ami azt jelenti, hogy „az esztétikum dolga és előjoga jelenlétté eleveníteni a múlandó és örök, az anyag és a szellem, az ember és a »másik« közötti kontinuitást.”29 Az ISBN 963 7596 26 7 az elanyagtalanítással, a mű gondolatban, fogalmiságban való létezésének aposztrofálásával éppen a múlandó és örök, az anyag és a szellem párhuzamát teszi jelenvalóvá.

A dematerializáció, a redukciós technika és az ötletművészet mellett a concept art egy másik fontos sajátossága, az azonosítási törekvés is jelen van a műben, mégpedig a fent említett alkotói gesztusban, a kötet borítóján lévő engedélyezési szám felidézésében30 a belívben. Ezt az azonosítási késztetést a művészetben a tudományos-technikai fejlődés hozta létre: az információrobbanás fölkavarta az egységre vágyó embert, aki az azonosítás szándékával próbálta visszanyerni az elvesztett harmóniát. Ahogy Erdély Miklós is írja az Azonosítás-elméleti tézisek című munkájában: „csak akkor lehetek meggyőződve arról, hogy az ugyanolyanok egyben ugyanazok, ha egyszerre látom őket”.31 Joseph Kosuthnak Egy és három szék (1965) című legelső, ismert munkája is a műnek önmagában hordozó magyarázatát fejezi ki: egy valóságos szék, az arról készített fotó, valamint a szótárból kiemelt szék című szócikk összekapcsolásával a művészeti problémák nyelvi természetére irányította a figyelmet. A látványt így Kosuth kivonta a vizuális művészetekből. Ugyanígy állította ki 1967-ben az értelmező szótárból az „Idea” szócikket is, melléhelyezve az újságokból, filozófiai művekből stb. szitázott, felnagyított szövegrészieteket.32 Ez a tautologikus, egytényezős rendszer valójában önmagát önmagával szaporítja, saját magát saját magával mondja azonosnak. Ez a formula „önmagán kívül másra nem vonatkozik, de egy pici »eltérés« is elég ahhoz, hogy »megállíthatatlan« - végtelenbe tartó - folyamat [...] induljon belőle.”33 Az ISBN vizuális kiterjesztése is ezt prezentálja:

146