Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 4. szám - Czakó Gábor: A Semmi Völgye a Rubikonon túlról
A szabirok - föltehetően - nem népközösségben éltek az Urál környéki finnugorokkal közel 3000 éven át, hanem gyaníthatón lazább kapcsolatban. A jelek szerint őket az uráli érckibúvások, és a szomszédoktól szerezhető remek prémek vonzották. És talán a biztonságos élet: a hunok megjelenéséig, azaz a Kr. u. IV. század végéig arrafelé csekély volt a népforgalom. Szerzeményeiket a Fekete-tenger vidékén értékesítették, tudjuk lordanestől5. Eljártak egészen a lapp földig, ahol legnyugatibb támaszpontjukról, „csud várukról”, maga Hunfalvy Pál tudósít6. Az észtországi Csud tó neve is rájuk emlékszik. Keleten az Altáj hegységig mutathatók ki nyomaik. A finnugorok permi ágához tartozó cseremiszek, azaz marik nyelvében „sawár deszkakerítés; zaun (...) - sabár - kü sabár kőfal; mauer (...) kú sawaran adiect. befestige (stadt)”7 Tehát a szabir népnév náluk közszó lett, nyilván az említett földvárak és más építményeik hatására. Népnév ilyen használatára hirtelen példa a tatárka, azaz ’hajdina’ avagy ’tatárgabona, tatárbúza’. Az ugor hősénekekben a legnagyobb hőstettek közé tartozott egy ilyen erődbe behatolni és ott zsákmányt szerezni. Kikkel, ha nem a szabir-magyarokkal beszélt anyanyelvén Juliánusz 1236-ban? Ez önmagában igen ékes és roppant értékes bizonyíték a nyelvünk egyik sajátos és az ugorokétól eltérő vonásáról! Régi megfigyelés, hogy nyelvtársaihoz képest a magyar igen lassan változik. Mégpedig a gyökrendszer miatt, miként arra a sokoldalú Varga Csaba éles elmével rámutatott: az egyes gyökcsaládok gyakran százakra menő szószövevényeinek egyszerre kéne változniuk! Kodály észrevétele szerint népzenénk sem bomlott távolodó zenei nyelvjárásokra!8 A szabirnak nevezett népről számtalan más adatot, bizonyítékot szedett össze Sz. Patkanov, Padányi Viktor, Götz László, Z. Tóth Csaba és több más kutató. A magyar-finnugor viszony vizsgálatában új elveket kell követnünk, és friss eszközök, módszerek használatára kell áttérnünk. Kezdjük az elvekkel, nevezetesen az alapvetővel, amit az imént vázoltunk. Szótáraink meglehetősen avíttak. A magyar nyelv történeti etimológiai szótára, a TESz.9 az ún. hivatalos is immár elég koros. Sokkal régebbi a Czuczor Gergely és Fogarasi János készítette A magyar nyelv szótára.10 (1862-74, CzF.) E munkán némileg segíthetne, ha előkerülne a javító pótkötete az Akadémia irattárából, vagy máshonnan. Az avulásnak nem csak az idő az oka. A CzF. a tényekből, valamennyiünk elemi anyanyelvi élményéből indult ki. Lényegében betetőzte a magyar nyelv belső természetének, a gyökrendnek több évtizede eredményes kutatását - gr. Teleki József, Kresznerics Ferenc munkái nyomán, és szinte az egész korabeli magyar értelmiség segítségével! A Szótár készülésének hosszú ideje alatt nemcsak a kezdeti ún. romantikus nyelvészeti eszméket követte, hanem fölhasználta az akkoriban divatba jövő pozitivizmus gondolatait is. Belha- sonlításban és kíilhasonlításban is igyekezett a lehető legtöbb adatot beépíteni. 111
