Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 4. szám - Dr. Kulin Sándor: Emlékeim a II. világháború idejéből

gerek, akiket mi addig még nem láttunk. Nem sok ügyet vetettek ránk. Később egy jeep megállt, s német katonák után érdeklődtek. Ilyennel mi nem tudtunk szolgálni. A következő nap véget ért a háború, Németország kapitulált.

A környék gyönyörű volt. Dimbes-dombos táj, zöldellő vetések, elszórtan tanyák és tanyacsoportok. A megművelt területek kisebb-nagyobb erdőkkel váltakoztak. Amint később megtudtuk, minden parasztnak volt szántója, kaszálója, olykor legelője és erdeje. Sok tanyánál kis szélmotorral részben ellátták a helyi energiaigényt, vizet húztak stb.

Hamarosan megjelent egy amerikai tiszt és egy német közigazgatási tisztviselő és elrendelték, hogy a környező tanyákba kell behúzódnunk. Erre mi készséggel készen álltunk, de a bajor parasztok már kevésbé. Megértették velük, hogy ez nem kívánságműsor, hanem parancs. Számunkra egy a látótávolságban levő hatalmas, emeletes tanyát jelöltek ki, a busz többi utasát is a környéken helyezték el. Lovas kocsi itt már nem volt velünk. Ez Rogglfing nevű falu tanyavilága volt, a tanyacsoportnak a neve pedig Schleindlsberg. Még két tanya tartozott hozzá. Mogorva öreg házigazdánk neve josef Rois volt, két szem megmaradt foga sem tette barátságosabbá ábrázatát. A kijelölt szállásunkat önerőből nem tudtuk már elfoglalni üzemanyag-hiány miatt, buszunkat lóval kellett bevontatni. A tanyában az emeleten kaptunk egy nagyobb szobát, ahol alhattunk, de ezt nem lehetett fűteni. Ők is mindig hidegben aludtak, egyetlen fűtött helyiség a földszinten levő tágas lakókonyha volt. Kaptunk egy kisebb szobát is a földszinten, ide beállíthattunk egy sparherdet, ezen főztünk. Sikerült egy nagy teknőt és egy méretes lavórt beszereznünk és így a napi tisztálkodás és a mosás gondja is megoldódott. Pár napon belül a falu elöljáróságától menekült igazolvánnyal láttak el bennünket, valamint minden személyt élelmiszerjeggyel. A német szervezőkészség ilyen magas fokán őszintén csodálkoztunk. Egy háborúban kivérzett és háborút vesztett ország, felduzzasztva több millió menekülttel, képes arra, hogy a jegy több tucat szelvényére az azon feltüntetett időpontban nemcsak mindenféle élelmiszert, hanem gyufát, szacharint, sütőport, gyertyát, stb. hatóságilag rögzített áron mindenki mindig megkapjon.

A háziak öten voltak, mindnek külön volt hálószobája, de fürdőszoba nem volt a hatalmas házban. Folyóvíz csak a konyhában és az istállóban volt. Az emeleti budiból is csak a newtoni természettudományos elv szerint, gravitációs úton kerültek megfelelő helyre az oda szánt termékek.

Szociológiai szempontból számomra ma is nagyon szórakoztató, hogy a bizalmatlan, zsugori családdal hogyan alakult a kapcsolatunk és oldódott lassan, nem minden tagjával egyenlő módon a viszonyunk. A nyelvi nehézségeket kezdetben elég nehezen tudtuk áthidalni, mert bár édesapánk jól beszélt németül, az iskolai tanulmányaim alapján én is egy keveset, de az ő borzalmas bajor tájszólásukat még a született másvidéki németek is alig értették.

A jóindulat megnyerése érdekében rögtön felajánlottuk, hogy a gazdaságban minden munkában szívesen részt veszünk. Josef Rois apánkat „hatyaratya”-ként szólította. Ez tulajdonképpen „Herr Direktor” lett volna, de az ő bajor dialektusában fogatlan szájából így hangzott.

Hajnalonként a gazda a kaszálón egy ló és ökör párosítással vontatott fűkaszával levágta az aznapra való lucernát, ami a születésüktől kimúlásukig zárt istállóban tartott 12 tehénnek kellett. Ezt a vályúban folyó vízbe szórva szolgálták fel a tehe107