Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 4. szám - Gál József: Születésnapi beszélgetés Lakatos József képzőművésszel
A művészetről vallott felfogásodat több írásodban és különféle megszólalásaidban kifejtetted. Manapság ezeket a gondolatokat szívesen nevezik filozófiának is. Én, ahogy hallgattalak téged, sokkal inkább vallomásnak, ars poeticádnak nevezném. Oszd meg az olvasókkal is. A különféle - a művészettörténészek által időnként fölemlegetett - izmusok engem nem nagyon érdekelnek. Az én problémáim sokkal izgalmasabb kérdések, mint a reneszánsz, a barokk, az impresszionizmus problémái, vagy a még újabb és újabb izmusok gondja. Mert hogy is vagyunk az izmusokkal? Amit izmusok alatt értünk, azok - úgy vélem - különböző elvonatkoztatási módok az indító élmény és a kész mű között. Kifejezési formák, eszközök, melyek legtöbbször régebbiek, mint e század, vagy egyenesen a művészetekkel egyidősek a legtöbb kor művészetében meglévő nyelvezetek. Az izmusok évtizedek óta mintha túlértékelődtek volna, mintha valamilyen fejlődés szimbólumai lennének, mintha egymáshoz képest is fejlődést jelentenének, mintha mindig a legújabb izmus lenne a jó és a többi már elavult! Igaz ez, vagy csak divat, üzlet, századunk könyv és újságcikk dömpingjének a produktuma? Úgy gondolom a görög művészet sem volt fejlettebb az egyiptominál, a barokk sem a reneszánsznál és a kubizmus az impresszionizmusnál. Csupán céljaiban és kifejezési formáiban volt más. Sokkal inkább az tűnik valószínűnek, hogy a különböző korokban kifejezetten általános és örök emberi témák alig, vagy egyáltalán nem változtak lényegükben. Megjelenésükben azonban természetesen igen. Művészetről szólva sokszor rossz szavakat használunk, mintha nem azt jelentenék, amit értünk alatta. Ilyen az absztrakt szó is, amely - mint tudjuk - elvonatkoztatottat jelent. De vajon nem elvonatkoztatott-e minden műalkotás? Egy Markó-tájkép vajon nem absztrakt? Modern művészetről beszélünk, annak legújabb kori, jelenkori értelmezésében. Minden kor sajátját tekintette ugyanennek. Mit értünk posztmodern alatt? jelenkor utánit, legújabb utánit? Valahogy nincs értelme! A MŰVÉSZET valószínűleg se nem modern, se nem ősi, se nem absztrakt, se nem realista, illetve ezek az ellentétpárok egyidejű jelenléte ugyanabban a műben a művészet. Tud-e valaki valóság feletti „szürrealista” művet alkotni? Valóság feletti színek éppúgy nincsenek, mint valóság feletti formák, mondanivalók. Minden a külső és belső világunkból ered. Markó Károly sem volt csak „naturalista”, ő is egy költő volt, aki a látvány élményéből képet absztrahált. Művein minden részlet egy-egy absztrakció. Rossz fogalomnak tartom a „magas művészet” és a „primitív művészet fogalmakat. Hát nem ugyanabból az emberi igényből született mindkettő? Mikor és miért vált el - csak a nyugat-európai szemlélet szerint - a művészet erre a két részre, miért nevezik az utóbbit fejletlennek, elmaradottnak? Ez tipikusan nyugat-európai szemlélet, amely az atlanti partoknál, vagy az ókori görögöknél megállva másokról nem akar tudomást venni vagy azokat fejletlennek, alacsonyabb rendűnek mondja akkor is, ha azok régebbiek, több ezer évesek. A nyugat-európai 88
