Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 4. szám - Faludi Ádám: Máglyarakás az ég alján

F A L U D I Á 0 Á M

Máglyarakás az ég alján

Egy poros és nyugodalmas nyárvégi napnak néztünk elébe, ha akartuk, ha nem. Utcán innen, utcán túl, környékbelinek nevezettek és környékbeliként leírtak, mindannyian kivétel nélkül. Úgy közelített ez a nap a két hegygerinc szorításából kiszabadult napfelkeltével, ahogyan a hónap végi pénztelenség. Elkerülhetetlenül.

Adóhivatalt megadóztatni: álom az adófizető álomban.

A hó végi pénztelenség hiába ismétlődik hasonlóképpen a napfelkeltéhez, attól eltérően mindig újdonságot kínál, de egyúttal kényszerleleményességre is készteti az embert. Amíg lehet, és van kit. Mozgásba hozza az épp másik oldalára fordulni szándékozó elmét, amint a túlélési gyakorlatok napja kibukkan a takarásból.

Aztán már küldi is rád az ügyeletes tündért. Hallod, ahogy kopogtat, kinyitod, ott áll egy rendkívül durva arcú szépség a kettes csatorna folytatásosából. Ő a hó végi pénztelenség smink nélkül.- Hello szivi, piszkosan rácsesztél volna, ha nem gyűjtesz össze hangyaszorgalommal ennyi üres üveget a hónap végére!

Az állandósult napfelkelte kartonpapír fekhellyel kínál, légy résen, állj ellen, egy szavad ne legyen igaz, amikor készpénznek veszik! így talán megúszod.

Megoldások sokasága bukkan elő ennek hallatán, Zorba a görög és Anthony Quinn borostásan örülni tanítja a napfelkeltét a Micsoda Összeomlás boldog ismételgetésével.- Micsoda összeomlás! - Micsoda összeomlás! - táncolnak el a völgy felé a hegyalja porával keringőzve.

Ismerősöm (hiteles asztaltársasági ember, törékeny reggelekbe veszett ismerkedési időponttal) szintén úgy közelített felém az utcán, ahogyan a napfelkelte szokott egy porosnak és nyugodalmasnak ígérkező nyárvégi napon. De ő nem a hó végi pénztelenséget juttatta eszembe, hanem azt a személyvonatot, amelyik 1968. augusztus 23-án egy 424-essel az élén vonult be Fonyódligetre. Van róla egy kép a memóriámban, igazán jó minőségű, éles kép. Még hang is kapcsolódik hozzá, meg helyi illatok. Kész honvágy így együtt.

Ez a fonyódligeti bevonulás csak véletlen egybeesés az előző napi bevonulással, amelyikben katonák fújták a füstöt Prágának menet, és nem ez a derék, megtapo- gatásra, simítgatásra ingerlő mozdony bodorította a kéményéből az ég felé. Jóval ezt megelőzően találkozhattam először asztaltársammal, volt mire bizonytalanul emlékeznem. Nagyon régen történt, még hozzám képest is, pedig inkább egy zsúfolt hétnek látom egy másik zsúfolt hétből, mintsem történelemnek.

68