Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 4. szám - Miklya Zsolt: Kráterarc

13

Még nem készül az öngyilkos merénylet, a kondérban már fő az új világ, a földön szövetkezet foga rág, ki nem ad rá kezet, utol nem érhet.

Az egyetemes gondolatkisérlet, mindenkitől áldozatot kiván.

Új ember ébered új kollektíván, ha kitisztítjuk belőle a férget.

„Remélem, most már érti, Anikám, az öntudattal kezdődik az ember, kit sem az isten, sem az apja nem ver,

az életet is azért őrzi meg, azért cserél nyelvet, ruhát, hitet, hogy kifogjon a létentrópián.”

14

Hogy kifogjon a létentrópián, vázlatot ír, fél éjszaka csak körmöl, a rendtartás majd embert farag önből, nincs kecmec és igazgatóhiány.

Az új világ új rendet ír elő, ki megérti, az részesül a jóból, földön járunk, elég a fennvalóból, szalámin élünk, nem köll füstölő.

A konyhapulton injekciós készlet, az inzulin sterilen adható, már forr a víz, miben a tű kifőhet,

lefő a kávé is, pár perc, és iható.

Addig elsúrolod az összegyűltét, a zacc is újrahasznosítható.

66