Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 4. szám - Miklya Zsolt: Kráterarc
9 Ilyen ebédet nem főz más, nem ám, amit kifőztél, magadnak szervírozd. Ha útra kelsz, nem eszel mást, csak gyrost, sült bárányhús bő vagdaléka vár. A birka íze szinte szublimál, bogrács levében áldozatra hangol. Honnan tudná a skót, az ír, az angol, amit a tót magyar földön kiáll? Nem sejthetted a rejtett buktatót. A nyelvcserével nem cseréltél nyelvet. Az ízeket átmentetted, s egy elvet: beszéd helyett jobban becsüld a sót. S légy bár szikár vagy atletikus termet, sóval győzd le a rosszat és a szót. 10 Sóval győzd le a rosszat és a szót, mesélj nekem a tékozló királyról, aki három országban is országol, s három lányának dúdolt ringatót. És megkérdezte egyszer nyugtalan öreg szívével, mind a három lányát: „Szeretsz-e engem, mondd? Érzel-e hálát? Ugye nem halok meg bizonytalan?” „Szeretlek, mint a búzát a galamb.” „Szeretlek, mint forró nyárban a szellőt.” „Szeretlek, mint az emberek a sót.” „Ó, bár soha ne lettem volna felnőtt, hogy ezt megértem, én, boldogtalan! Ó, Istenem, te adjál nyugtatót!” 64
