Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 4. szám - Miklya Zsolt: Kráterarc
7 „A vagy-vagy logikája biztató, annak, ki sose öltött másik arcot, aki elfogadja az osztályharcot, Ani, tudjuk, maga megbízható. Magára bízunk egy osztályt, nahát, ez volt a szíve döntése, hát lássuk, hogy változtatja meg majd a világot, ha megfogadja tettre kész szavát. A kisdobos hűséges gyermeke magyar hazánknak, és - tudja - remélem, maga is az lesz, nem érheti szégyen, hisz szorgalmas, és csillogó szeme azt üzeni, hogy nincs más istene, büszkék leszünk magára, megígérem. 8 Büszkék leszünk, magára meg, ígérem, külön is odafigyel majd a párt. A napsütés a szépnek sosem árt. A népnek új hajnal kell, egy új éden.” Úgy vitte büszkét, mint a futógátat, úgy ollózott a magas lécen át, mint aki életcélként mást se lát, a családja meg vasárnapot várhat. A hétköznapok terhe ragyog ám a tyúkhúsleves arany karikáin, szürcsölhet Ábel, mártogathat Káin, míg két szülő gyönyörköd két fián. Anya, ez jó volt, a süti is fáin, ilyen ebédet nem főz más, nem ám! 63
