Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 4. szám - Miklya Zsolt: Kráterarc
5 Ha nem jön némi plusz erő kötélen, a szigetcsúcsig sohasem jutok. A vízen terelgető pásztorok csendben ülnek, de nem maradnak tétlen. A szigetlakó bölcsebb, mint az átlag. Ha fecseg is, és szíve nyugtalan, nem kerítése, hanem partja van, ahonnan sodrást, áradást is várhat. A szigetlakó tudja, partja drága, fontosabb, mint a nyugtalankodó, és megtekinti olykor, csúcsra járva, hol ágazik el ketté a folyó, bár jobb és bal, úgy tűnik mostanában, véletlenül sem összetartozó. 6 „Véletlenül sem összetartozó leendő hivatása majd a sporttal, és ráadásul ott a másik oldal, családja lesz, mi nem kihagyható. De nem szeretném elvenni Magától, csak megjegyzem, hogy féltem ám Magát, a múltkor is felsértette a gát, rágondolni is rossz, azóta gátol. Hát jól vigyázzon az atlétikával, életcélként nem gyakorolható, ha várják otthon, mint a messiást, s jaj, a vasárnapból kimarad a só. Élhetne inkább egy új taktikával: a vagy-vagy logikája biztató.” 62
