Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 4. szám - Czigány György: Vers, zene, Weöres Sándor

nyan végre így együtt vagyunk.” Kétszer mondatik: „olyik még visszanéz” - s hozzá tehetetlenül, távolról csengő rímek, szinte véletlenül sodorja őket egymáshoz a szomorú és józan keringő, benne a mély magánhangzó-zene: „ahogyan a harangok konganak...” A versből Petrovics Emil írt kantátát női karra, szűkjárású dallamokkal, sápadt-szép színekkel a zenekarban.

Weöres Sándor állt engedelmesen a felbillenő tutaj végében. Felnézett ránk, de talán csak az eget látta. Csöndesen behajtotta a könyvet.

59