Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 4. szám - Czigány György: Vers, zene, Weöres Sándor
CZICÁNY GYÖRGY Vers, Zene, Weöres Sándor Nincs költő, akit a zeneszerzők jobban szeretnének! Amerikai néger spiritual song, középkori francia sanzon, pápua temetési szertartást idéző és ókeresztény, ambro- ziánus jellegű siratóének, kaliforniai indián szöveg s mi minden még: távoli világok, elsüllyedt kultúrák üde természetességgel hajtanak virágot Weöres Sándor költészetében, sokszor a feldolgozás fokán, még többször csak az ihletésben jelenlévő módon, az eredetinek fel sem ismerhető, teljesen áthangolt, egyénivé sűrített újraalkotásával. Ahogy Bartók zenéjét táplálták a népzenék különböző forrásai. De hát, mi vonzza a komponistákat a Weöres-versekben? - kérdeztem Sándortól a Törökvész úton, 1966-ban.- Talán az, - felelte azonnal - hogy gyakrabban használok kiélezett, erősebb ritmusokat, melodikusabb koncepciókat, mint a költők nagy része. Nagy sereg ritmus-vázlatom van, főként Kodály-dallamokra készült szövegek, nagyobb részük a Biciniumokban, vagy más Kodály-kiadványokban is megtalálható.- Elevenek-e a költészet és zene egymást ösztönző hatásai?- Nem hiszem, hogy a zeneszerzők számára a költészet inspiráló lenne, inkább anyag, amit fel tudnak használni. Mint egy épület gerendázatát, vagy vastraverzeit, a zene úgy használja fel a verseket, mint a kőműves az épületnek a vázát. Ihletet a zeneszerző máshonnan nyer, mint ahogy többnyire a költő sem a zenéből, sokkal inkább az élményeiből: a lelkén keresztül úszó idegen, szinte meghatározhatatlan anyag az, amiből formál. Nem hiszem, hogy különösebb jelentősége volna annak az ihletésnek, amit egyik művészet a másikra tesz. De hát persze ez is előfordul. Mégis maga a zeneiség és a zenei élmények - vettem át a szót - nyilván átjárják az embert és olyan mesterek, mint Bachtól, Mozarttól Beethovenen át Bartókig a zenetörténet nagy alakjai, hatnak arra, aki szereti a zenét. Ilyen élmény játszott-e közre költemények születésében?- O, igen, nagymértékben. Első zenei élményem apró gyerekkorban, hogy anyám kitűnően zongorázott. Bach prelúdiumokat, fúgákat, invenciókat, Beethoven szonátáit és szimfóniáit, Mozartot, Chopint, - feltétlenül sokat köszönhetek annak, hogy anyámtól nap mint nap hallhattam kitűnő zenét. A zene melódia anyaga korai dolgaimra volt nagy hatással, most inkább a zenei struktúrából tanulok. A fúga, szonáta, rondó szerkezetét igyekszem szavakkal is megvalósítani, verseimet zenei formákra építeni, azokba ágyazni. Zenei formát senkitől nem tanulhat annyira az ember, mint Bachtól. Nála a legtisztább rajzúak, legegyszerűbbek, költészetben is leginkább realizálhatók a strukturális elemek. Már Haydn-, Beethoven-, Bruckner-szimfóniák felépítése a költészetben sokkal nehezebb és csak igen nagy terjedelmű versben valósíthatók meg. Bach az, akire a tíz, húsz, harminc soros rövid vers támaszkodhat, mint struktúra adóra. Bach nevéhez sokan a nehezen érthető, elvont zenét társítják. Weöres Sándor Tűzkút kötetének szonett-ciklusát nemcsak megközelítésük hasonló nehézsége miatt érzem rokonnak a szigorú szerkezetű Bach-muzsikával... E verseihez Mal53
