Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 4. szám - H. Hadabás Ildikó versei

Három aszott test, fagytól csípdesetten, állatka szemük csillaggal tele, a járdaszélen, hócsavarta szélben, kipenderített lelkiismeret.

Nyüszítő hozsannájuk szűköl,- újév koccantó disszonancia - zárak az ajtón, szavakon és lelken: ide érkezik az Isten Fia!

Zápor

Dobolt az ég a háztetőn,

bádog cirádán nem lankadt ütése,

az eső dübörögve hullt,

s lángolt a fal villám-gyújtotta szívverése.

Részeg szépséggel földi árnyak összeverődtek vad zenévé öreg sámán ütötte-verte szinkópás, őrült szédületté.

Én ott álltam a kapualjban eső-gyönggyel ruhámnak ránca telve, és elbújtam a vad zenében, tele torokkal énekelve,

mint amikor még gyermek voltam, s rigmusra zenéket szereztem, s eső dobolta kopogással versenyre kelve énekeltem.

Az ég kitágult, körbe-körbe táncába hívott minden házat - a szép viharos révületben kinyílt a lét, foglyává váltam,

az idő foglya voltam, kapuvetőkben csiga háza, ámulva láttam, moccanatlan, hogy én is társ vagyok e táncban.

39