Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 4. szám - H. Hadabás Ildikó versei

H. HADABAS ILDIKÓ Időbe verten Legalább tudom,- nem baj az ­hogy hazudott a szájad, s a szíved sem volt egyenes, lépesméz zúzád-májad, legalább tudom,- fáj is ez ­hogy hitszegő lett lépted, mikor ajtómat nyitottad, s utcán hagytad a fényed, legalább tudom,- bár minek - hogy örök fájás lettél, valaki bennem didereg, ugye, ha élnél, megkeresnél? Újév köszöntő Három csavargó ült a járdaszélen, arcuk révült mosolyán ó-év billegett, három magyar - archív galériában rég szegen lógó, volt-nincs életek. Már itt tűnődnek hosszú évek óta,- boldog kezükben Pannon táj bora - szép arcuk élét minden nap faragja megszámlálatlan áldomás sora. Ha jön a nyár, veszik a sátorfájuk,- a határ széles és az ég kerek - hidegben elnyűtt testük kivirágzik, hogy édesednek a szőlőszemek. 38

Next

/
Oldalképek
Tartalom