Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 4. szám - Alexa Károly: Rónaszéki Linda kiállítása
az oc vagy okszitán nyelvű albákra és az ófrancia aubade-okra, holott e műfaj a szerelmi költészet ranglétráján meglehetősen „alul” található, valahol a dansas, a táncnóták között (és a Menyecske-tus is egy táncnóta). Azért nem kell rögtön a trubadúr albákra gondolni, mert a hajnalhoz kötődő énekek az egész földkerekségen mindenütt megtalálhatók, a navaho indiánoktól Kínán át egészen Sopronig. A hajnal-ének a mi költői kultúránkban régóta megvan mind a katolikus, mind a protestáns hagyományban. Ez utóbbi mintadarabja az a költemény, amely Bornemisza Péter 1582- ben megjelent vaskos antológiájában olvasható: Haynal Enec. A lényeges az, hogy a Menyecske-tust, vagy legalábbis ennek kezdetét Küllős Imola hajnalköszöntő éneknek nevezte, mint a Szól a kakas már... kezdetű éneket is. Láttuk, hogy Kodály Zoltán a Füzesgyarmaton 1912-ben felgyújtott Szól a kakas már... incipitű szövegről azt írta: „Kezdete »Hajnal-nóta«”. Ami azt is jelenti, hogy az énekszöveg kezdete az, de a folytatása már nem az. Ráadásul 1961-ben Domokos Pál Péter mintaszerű (mert nyelvészeti, művelődéstörténeti, egyháztörténeti, zenei és néprajzi szempontokat egyaránt érvényesítő) tanulmányában egy új utalással megerősíti Kodály Zoltán sejtését is, kiterjesztve azt az énekszöveg egészére. „A »Daloskert« című kiadvány hajnalnótának tartja a »Szól a kakas már« kezdetű éneket is, melyet Taub Eizik 1780 körül szerzett, vagy jegyzett fel Nagy Kálló környékén.”21 A Daloskönyv nem más, mint Molnár Imre és Kern Aurél Daloskert. Négy évszázad dalterméséből című könyve (Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1927), amely némi ismertető magyarázattal közli a Szól a kakas már szövegét is. De milyen szöveget? Azt, amelyről Domokos Pál Péter azt írta, hogy Taub Eizik szerezte 1780 körül „Nagy Kálló környékén”. Elérkeztünk tehát egy döntően magyar nyelvű, Szól a kakas már... kezdetű szöveghez, és ennek egész kérdésköréhez. Mivel ennek a - jobb szó híján - szövegtípusnak az egyes darabjai sem különíthetők el valamely főszövegre és ennek variánsaira, mint a Három veréb hat szemmel antológia esetében tettem, itt is kijelölök egy mintaszöveget. Ezt Scheiber Sándor 1980-as évek eleji, a magyarországi zsidó folklórról írott egyik tanulmányából veszem, ahol a szöveget illetően egy 1903-ból való szaktudományos közlésre utal vissza a tanulmány szerzője. Hasonlítsuk össze a Három veréb hat szemmel antológiában olvasható mintaszöveggel! Ez utóbbinak a Scheiber közölte szövegtől való eltéréseit dőlt betűkkel jelzem: Scheiber Sándor, 1984: Szól a kakas már, Majd megvirrad már - Zöld erdőben, zöld mezőben Sétál egy madár. Micsoda madár?! Micsoda madár?! Arany szárnya, arany lába... Engem odavár. Várj madár, várj! Weöres Sándor, 1977: Szól a kakas már, Majd megvirrad már. Zöld erdőben, zöld mezőben Sétál egy madár. Micsoda madár? Micsoda madár? Kék a lába, zöld a szárnya, Engem odavár. Várj, madár, várj, 27
