Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3. szám - Patak Márta: A test mindent tud (regényrészlet)

szélek, mikor nevetve mesélte, hogy a visszacsatolás után irodai munkára osztják be szünidőben a diákokat a városházára, ők meg a hátuk mögött kinevetik az anyaországi tisztviselőket, mert fennkölt hivatali beszédük, nyakatekert mondataik sokkal idegenebbek a fülüknek, mint ugyanott előtte a szerb beszéd. Imre is nevet, azt a kis szlovák öregasszonyt emlegeti, aki negyvenegyben a kapujában ülve nézi a bevonulást, mikor mindenki az utcára tódul, szólnak az indulók, özönlik a nép a katonák után, és ahogy meglátja a fellobogózott teherautókat, a vonuló katonákkal, fölugrik ültéből, összecsapja a kezét, és ijedten kiált fel, Szentséges Szűzanyám, hát ezek meg minek gyüttek?

Imre mosolyog, ilyenkor legvonzóbb az arca, sejtelmes, sokat ígérő, még nem néz föl, mégis tudom, hogy a következő pillanatban úgy néz rám okos szemével, hogy rögtön elfog a borzongás, de most még a csésze aljára ült cukrot kavargatja, egy hirtelen felvillanó képben pedig már magát látja, amint másnap a horgosi határállomáson lefékez a bódénál, a határőr köszön, kéri az útlevelét, és amikor meglátja a kártya méretű spanyol személyi igazolványt, csak int, hogy Jó utat!, ő meg vesz egy mély levegőt, sebességbe kapcsol, aztán Újvidéknek veszi az irányt, meg se áll.

167