Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Mánta György: Hamvadó cigarettavég
Van diplomám, tudok angolul, oroszul, valahogy biztosan boldogulnék. És Amerikába hogy jutsz el? Ahogy ide. Gyalog, vonaton, teherautón, hajón, amint a szerencse hozza. Súlyos csend telepedett közénk. Kifogytam a szóból, mint a tűzijáték után, amikor vezettem le a lépcsőn az alagsorig. Piroska gyengéden átkarolta a vállamat. Ma éjjel mellettem alhatsz - súgta a fülembe. Azt hittem, hallucinálok. Piroska, én... Igazad van. Egy csókra tényleg rászolgáltál. Az ébren töltött éjszaka ez a csók égette a testemet, miközben ő, nyomban a csók után, mély álomba merült. Másnap a negyedéves Káldor Lacival mi szolgáltattuk az éjszakai őrséget. Az egyik bombázás során a könyvtári épületrészt telitalálat érte, annak a romjai alatt botladoztunk az első emeleten, amikor különös zajra figyeltünk föl. Ez mi? Semmi - válaszolta Laci. - Csak a szél fújja a törmeléket. Ahogy haladtunk tovább, rövidesen ismét furcsa hangok jutottak a fülünkbe. Mintha ajtó nyílna és csukódna, mintha valaki óvatos léptekkel járkálna a keletre eső mosókonyha tájékán, pedig apám utasítása értelmében éjszaka senki sem hagyhatta el a fekhelyét. Hallod...? - pillantottam kissé riadtan Lacira. Igen. Szerintem az alagsorban... Szerintem is. A leleplezés reményében siettünk le a lépcsőn. Az alagsori folyosó sarkában megálltunk. Lacinál volt zseblámpa, de nem kattintottá föl, csak marokra fogta, akár egy buzogányt. A bajlátó természete miatt agyongúnyolt apámnak ez a kórosnak ítélt hajlama az ostrom alatt aranyat ért. Számítva a nálunk menedéket kérő pedagógusok hadára, ő már kora ősszel tetemes mennyiségű élelmiszert, valamint jó néhány üveg pálinkát vásároltatott össze, és dugatott el bizalmasaival - köztük velem és Lacival - a legkülönbözőbb rejtekhelyekre. Ezek közé tartozott a mosókonyha melletti szenespince is, melynek a szomszédságában kapott szállást a mindenes. Tapogatózva a sötétben, óvatosan közelítettük meg a pincét. A fal egyik kiszö- gellése mögé guggoltunk, onnan lestük, járkál-e itt valaki, vagy megtévesztett a fülünk. Rövidesen arra figyeltünk föl, hogy a pinceajtó eresztékein fény szivárog ki a folyosóra. Pár perc múlva már csikordult is az ajtó, Tasnádi úr csak annyira nyitotta meg, hogy átférjen rajta. Bal hóna alatt három üveg pálinkát szorongatott, jobbjában a zseblámpát tartotta. A lámpa fénysugarával székében is, hosszában is végigpásztázta a folyosót, nem leselkedik-e rá valaki. Miután megnyugodott, bevitte szállására a pálinkát, azután visszatért, gondosan lakatra zárta a pinceajtót, majd ismét a szállására vonult. 153
