Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 1. szám - Pelle János: A humorista

Budapest, 1974. március 9.

Az MSZMP KB kulturális osztályának titkára, Aczél György elvtárs részére

Tisztelt Aczél elvtársi

Mellékelten elküldöm Önnek Tabi Lászlóról írt feljegyzéseimet. Közismert róla, hogy a Ludas Matyi főszerkesztője, ismert humoros író és színpadi szerző. De azt kevesen tudják róla, hogy Erika lányom apja is. Azt pedig senki sem sejti, hogy Tabi a férjem gyilkosa, szocialista államunk és a munkásmozgalom aljas árulója. 1945 augusztusában ismerkedtem meg vele, élete nyitott könyv a számomra. Most leleplezem az igazi arcát, el fog szörnyedni tőle. Mint magánember, mint újságíró és közéleti személyiség egyaránt rászolgált arra, hogy fény derüljön eltitkolt gaztetteire. Azt hogy, milyen büntetést szabnak ki rá, Önre, illetve a Magyar Népköztársaság igazságszolgáltatására bízom. Csak annyit tanácsolok: legyenek vele igazságosak és könyörtelenek, ne hagyják magukat a látszattól megtéveszteni.

özvegy Fodor Miklósné, született Erdős Júlia Tabi Erika édesanyja

1.

„Elbűvölően szép, tiszta érzésű, fiatal lány voltam, akinek sejtelme sem volt a tömérdek szenvedésről és mocsokról, ami az életben rá leselkedik. 1920. április 22-én, Lenin elvtárssal egy napon születtem. Persze akkor még nem tudtam a Nagy Októberi Forradalom lánglelkű vezéréről, hogy létezik. Édesapám ügyvéd volt, főként polgári pereket vitt, több jelentős banknak volt a jogtanácsosa. Anyámmal és két nővéremmel együtt szerető családban nevelkedtem, ahol az adott szó mindig szent volt, a tisztesség pedig olyan természetes, mint a friss levegő. Ki hitte volna, hogy egyik pillanatról a másikra olyan világ lesz, ahol fabatkát sem ér az erény, és a férfiak aljasak és gonoszak?

Kedves Aczél elvtárs, nem terhelem most Önt mindazzal, amin 1940-es években a családommal együtt keresztülmentünk, kezdve onnan, hogy az édesapámat 1942- től kezdve többször is behívták, hosszabb-rövidebb munkaszolgálatra, majd végleg elragadták tőlünk. Nővéreimet a gyerekeikkel együtt Auschwitzba deportálták, egyiket Mátészalkáról, a másikat Újpestről, valószínűleg rögtön a gázba kerültek. A fel- szabadulás idején már csak az anyám maradt életben népes családunkból. Mi ketten a Sión nővérei apácarendnek köszönhettük, hogy túléltük a nyilas terrort, ugyanis ők fogadtak be bennünket józsefvárosi zárdájukba. Ekkoriban már jegyben jártam Fodor Miklóssal, egy kiváló fiatal ügyvéddel, akit még a szüleim szemeltek ki férjnek a számomra. Apám végső akaratát teljesítettem, amikor 1945. augusztus 28-án házasságot kötöttem vele a hatodik kerületi elöljáróságon. Sajnos, az édesanyám ezt már nem érhette meg, mert az esküvőm előtt három héttel rákban meghalt. Örö68