Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Csák Gyula: Háttér (önéletrajzi részlet 18.)
Megint útikalauz szerepébe burkolózott a tolmácsnő és előadta, hogy az új terv szerint most Növi Pazarba megyünk, utána jön Targovista, Rusze, Veliko Ternovo, a régi bolgár főváros, aztán Gabrovo, majd a rózsák völgyén át Kazanlik s onnan Szófia. Megállunk Elin Pelin házánál is. Bólogattam, és mondtam, hogy bizonyosan szép utazás lenne, de magam részéről inkább a lehető legrövidebb úton, hazamennék. Irány tehát: Szófia, onnan Magyarország. A tolmácsnő előbb nagyon csodálkozott, aztán megértést szimulálva kifejtette, hogy take you into consideration, de ebben a pillanatban semmi hivatalos kapcsolat nincsen a két ország között, meg különben is Bulgária hivatalos vendége vagyok, és csak azután bocsáthatnak el, ha a vendégfogadás időtartama lejár. To complicate matters, vagyis, hogy a dolgok még jobban bonyolódjanak, ne feledjem, hogy feltételezett elkövetője vagyok egy feltételezett bűncselekménynek. Gondoljak, amit akarok a dologról, de a hatóság ebben is komolyan veszi és teszi a dolgát. Kérdeztem, hogy telefonálhatnék-e Budapestre, a Szabad Föld szerkesztőségébe, de száz százalékig biztosan tudta a tolmácsnő, hogy nincs nemzetközi kapcsolás.- Take you into consideration, hogy nincs rá mód. Maga és én csak azt tudhatjuk, amit tudhatunk, és azt tehetjük, amit tennünk szabad. Továbbá:- Be kept in mind, tartsa észben, hogy Bulgária mindenben támogatja, amiben hivatalosan támogathatja. Még az is elképzelhető, hogy vendégeskedése idejének lejárta után állampolgárságot kér, és itt marad. Talán rutinból beszélt a tolmácsnő, talán kapott némi útbaigazítást rám vonatkozóan a közelmúltban, mindenesetre meg kellett adnom magamat. Tudomásul kellett vennem, hogy nemcsak fizikai, de szellemi vámhatárt is húzott körém sorsom és az élő történelem.- Ne gondolkozzon azonban szélsőségekben és nagy távlatokban, mert az a valószínű, hogy a szovjetek rövidesen és optimálisan rendezik a magyar helyzetet és mikorra elérkezik hazautazásának a hivatalos ideje, minden olyan szép rendben zajlik majd, amilyen szép volt az érkezése. Hosszú hallgatásunk ideje alatt az a kérdés foglalkoztatott, hogy a tehetetlenségből fakadó megszégyenülés adhat-e erőt az önfegyelemhez? (folytatása következik) 147
