Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3. szám - Csák Gyula: Háttér (önéletrajzi részlet 18.)

Mi legyen a téma?

Természetes módon kínálkozott, hogy a délelőtt folyamán megidéződött nyaralási élményeimből merítsek.

Egyik legerősebb hatású emlékként ugrott elő az a göböljárási hajnal, amelyiken túlvilági lényeket hallottam sikítozni. A hangok által gerjedt félelemtől a földön hengergőztem, akár egy orosz regénybeli bélpoklos. Akkor enyhült rémületem, amikor a szolgálati lakásunkból kicsörtető újapukám dühösen közölte, hogy éppen he- rélik a juhokat, azok adják a szörnyű koncertet. Ajánlotta, hogy keljek fel s vele mehetek a birkahodályhoz, ha kíváncsi vagyok. Mentem és hallgattam újapukámat, hogy mekkora rendet vág majd a léhűtő bandában, amiért hozzáfogtak a heréléshez, anélkül, hogy őt időben értesítették volna.

Gyorsan elröppent haragja s a tőle szokott oktatói modorban tájékoztatott, hogy errefelé fontosabb volt valaha a juh, de a legelők feltörése, az olcsó ausztrál gyapjú és a francia húsjuh miatt sokat veszített jelentőségéből. A „mi” tanyánkban még van juhtenyésztés, de máshol, főképpen kisebb tanyákban csak juhtartás van, mert a parasztok nem is értenek a juhok kezeléséhez. Tanyánként két-három bárány van, vágásra vásárolva.

Belekezdett még annak a taglalásába, hogy a tavaszi születésű bárány egy éves korig jerke, vagy kosbárány, fölötte már toklyó. Amelyikeket most herélik, azokból lesz az ürü.

Könnyen feledhető volt mindez, ellenben örökre idegeimbe ásta magát az a tülekedésekkel, káromkodásokkal, s hahotákkal, visításokkal kísért mutatvány, amit akkor foghattam fel teljes valójában, amikor a viharlámpáktól világított tetthelyre értünk.

Olyan szakember dolgozott a helyszínen, aki fogaival harapta ki a lefogott állat heréit.

Harapás után egy véres tálba köpte, ami a műtét nyomán a szájában maradt.

„Pántlikás attrakció, de semmiképpen sem való a tolmácsnőnek” - csóváltam a fejemet rosszkedvűen. - Nem lenne ez persze pőre borzalom, - próbáltam a veszett fejsze nyele után nyúlni, - ha jobban megágyaznék a dolog előadásának, ha leírnám a helyszínt, ha pontosabban érzékeltetném a szituációt”.

Például amikor hajnalok hajnalán újapukám kirohant a házból, miért nem lepődött meg azon, hogy én már odakint vagyok?

Az a magyarázata, hogy előző este a házon kívülre készített ágyat nekem anyám.

A tanyán töltött első éjjeleken a konyhába ágyazott, de ott nem aludtam jól. A konyhából nyílott anyámék hálószobája s idegesítettek az onnan jövő zajok, szavak, hangok.

Azzal védekeztem ellenük, hogy égve hagytam a villanyt azt követően is, hogy összecsuktam a nyaralásra magammal vitt könyvemet, és elaludtam.

Valamelyik elkövetkező estén a szokottnál is későbben hazaérkező újapukám lekattintotta a villanyomat, noha még olvastam.

„Az ész a sötétben is világít” - fűzte cselekedetéhez, miközben átment a konyhán.

Növeltem volna a bajt, ha ismét villanyt gyújtok, ezért „sötétben világló ésszel” gondoltam végig a mostohaapámon alkalmazandó kivégzésmódokat.

138