Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Csák Gyula: Háttér (önéletrajzi részlet 18.)
Úgy foglalja össze a jelenséget Féja Géza, hogy a nagybirtok és a nép közé olyan ember ékelődik, aki a népből jön, a nép hangján beszél, de a birtokot képviseli. Ez változott száznyolcvan fokot az orosz hadsereg érkezésének előestéjén a kiskunhalasi határban. Lehet, hogy ösztönös ösztönből cselekedett Lajos bácsi, mert jó pontot akart szerezni a történelmi jövendőben, lehet, hogy rejtett bosszúvágyának nyitott szabad utat, lehet, hogy politikai irányultság motiválta, amikor fellázította a tanyabelieket anyámék ellen. Urak szekértolóinak, a szegény nép ellenségeinek kiáltotta ki őket. Puszta életüket mentve, öt napig bujkáltak s a frontvonalon is átmenekültek anyámék, amíg eljutottak Püspökladányba, a szülőházig. Oda már tíz nappal előbb, 1944. október 12 én behatolt az orosz katonaság. Ott voltam és most bosszús lettem az átsuhanó gondolattól, hogy megannyi fiatal írótársammal ellentétben mindmáig, huszonhat éves koromig semmit nem publikáltam azokról a háborús napokról. Régen hányódó, más jellegű írói ötletek is rajzottak a fejemben. Szinte mellbevágott a felismerés, hogy ezeket akár ma délután készre is formázhatom! Otthon mindig azért odázódtak el, mert minduntalan kizökkentett a magamnak szabott munkarendből az újságírói hajsza. Itt nincs olyan. Itt a magam ura lehetek. Mekkora ostobaság, bezártságról, elszigeteltségről siránkoznom! Igaz, egy autóban utazgatok bolgár barátaimmal. De enyémek az estéim, az éjszakáim, s ha nagyon akarom, teljesen a magam tulajdona lehetek a kísérők társaságában is! Ne rabja legyek hát a körülményeimnek, hanem érdekeimhez idomítsam a körülményeket és a körülöttem lévő embereket! Ennek szellemében kell számolnom a napokat! Mostantól más pennával írunk! 98. Tucatnyi füzetet vásároltam, csupa vonalasat. így nem görbültek el írás közben a soraim. Három töltőtollat is vettem, hozzá három üveg tintát. Alig vártam, hogy ezekkel felfegyverkezve szállodai szobám óriási asztala mellé fészkelődjek és íráshoz kezdjek. Félretoltam a tolmácsnő által hozatott ennivalót, csupán egy cibakot csippentettem ki a nagy tálcán halmozódó, ruhával leterített harapnivalókból. Nyúltam egy palack után, ami azonban - szerencsémre - csak vizet tartalmazott. Meghúztam, aztán félretoltam, csupán annyira, hogy kezem ügyében maradjon. Haraptam a cihákból, majd gondolkozni kezdtem. Sok dolog van földön, égen, de valamennyi között ez a legnehezebb. Nekem ráadásul azon is gondolkoznom kellett, hogy miről kellene gondolkoznom? Témát kellett föllelnem, amely érdekes olvasmánnyá formálható. Kinek legyen érdekes? Az jutott eszembe, hogy felolvasom a tolmácsnőnek. Anyanyelvem számára nem lelhetek jelenleg más nyilvánosságot. Egyébként is jól kitölthetem a társalgásunkban mind gyakrabban mutatkozó hézagokat. 137
