Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Csák Gyula: Háttér (önéletrajzi részlet 18.)
A püspökladányi Birtok-patikában, illetve a tulajdonosék házában vehettem kezembe néha ezt az újságot. Ennél a jómódú családnál cselédkedett Ágnes néném, anyám húga, és időnként elmentem segíteni neki fát vágni, krumplit pucolni, meg efféléket csinálni. Olykor pedig jókat játszottam a patikusék fiával, aki a karcagi gimnázium tanulója volt, míg én a helybeli polgári iskolába jártam, ahol a kötelezően előírt németből megtanultam annyit, hogy el tudjak olvasni egy képaláírást. Elolvastam, de nem értettem, hogy mit akar Hitler ezzel a nagytérség dologgal? Csak évek múltán kezdtem érteni, amikor átmenetileg felgyorsult karrier-pályán haladva, katonatiszt lettem. Azon belül is olyan minősítésű és olyan jövőképet sejtető főhadnagy, aki llku Pál vezérőrnaggyal s más, magas rangúakkal együtt ültem hallgatóként azon a hadosztályparancsnoki kiképző tanfolyamon, ahol szovjet tábornokok magyarázták, hogy csak késve fogta fel a német hadvezetés, mit jelent nagy térségekben háborúzni. Még későbbi években, másfajta tudásokkal is gyarapodva, sokirányú és kifinomultabb magyarázatok is megvilágosodtak előttem a nagytérségekről, pontosabban a térségek nagyságának nagyon fontos fogalmáról. Mindenkit érint, mindenkit befolyásol, mindenki küzd a nagyobb térségek birtoklásáért. Mindenki állandó vonzásában él a naggyá, nagyobbá, legnagyobbé levésnek. Mindenkit csábít, kábít a nagyság minden változata: nagy kell vagyonból, nagy kell szerelemből. Petőfinek nem volt elég a privát szabadág. Világszabadságot követelt! Az emberi természet része, hogy például nem olyan szép nagy házat akarunk, mint a szomszédunknak van, hanem szebbet és nagyobbat. És így tovább. Az első, meghökkentően nagyméretű, személyi használandóságra rendelt szoba, amelyben megfordultam, Szabó Istváné volt, a Hajdú megyei pártbizottság első titkáráé. Voltam később más, magas rangú katonai, meg civil vezetők munkaszobáiban is. Átváltódott, aki belépett ilyen szobákba. Mindenekelőtt ő maga kisebb lett. Ennek az érzékelése pedig mindenkire rossz hatással van. A nagyság fogalmáról szóló legutóbbi tájékozódásom szerint a vonatkozó tudomány képviselői már ott tartanak, hogy világunk nem csupán óriási-nagy, hanem végtelen. Sőt! Nem is egy végtelenünk van, hanem számolhatatlan. Úgynevezett Nagy-Bumm sem csak egy volt, hanem nagyon sok, mi több, mostanában is vannak, tehát a jövőben is lesznek. Olyannyira elszaporodnak a világok, hogy egymásba érnek, egymást átfedik. Az imaginárius számok övezetében aztán olyan törvényszerű véletlenek sokasága létezik, amelyekben pontosan azonosak az azonosságok. Tehát Penkó, meg Nikifor számos példányban létezhet különféle világtájakon. Természetesen a tolmácsnő is, meg én is többszörösen létező lények vagyunk. Ahhoz hasonló ez, mint amikor végtelenül sok kártyapartit játszanak és előfordulnak tökazonos lapjárások Készültem, hogy felfedek valamennyit rengeteg tudásomból, de ebben a pillanatban asztalunkhoz érkezett egy férfiú, aki szögletes, lompos, hervadt volt és leginkább sugdosásnak tetsző beszédbe kezdett. 129
