Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Csák Gyula: Háttér (önéletrajzi részlet 18.)
Háttér ÖNÉLETRAJZI RÉSZLET 18. 96. Az ódon hangulatú shumeni, újabb nevén kolarovgrádi szálloda üres éttermében ültünk, szokott kettesünkben. A tolmácsnő ujjai a díszes borítású étlap ajánlatain futkostak.- Wie also, wie also? Hogyan tehát? - dünnyögte időnként, majd okát is adta töprengésének. Tájékoztatott, hogy Bulgáriának ezen a részén más a konyha, mint amelyekkel Szófiát elhagyva eddig találkoztunk. Azonos nevű ételféleségek esetén is előfordul, hogy teljesen különbözik a fűszerezésük. Ez által váratlanságokat és veszedelmeket is rejtenek az ennivalók. Vegyem komolyan tehát a figyelmeztetést, amit Burgaszban kaptam azt követően, hogy kocsmába mentünk Penkóval és Nikiforral. Bevallották ezek a fiúk, hogy én az ő - a tolmácsnő - korábbi figyelmeztetése ellenére ayran-t ittam. Valószínűleg az volt minden bajnak az eredője.- Eszméletlenre részegedtem volna holmi aludttejtől? - kérdeztem hitetlenkedő ábrázattal.- Az nem közönséges tej, abba mindent belekevernek. Azt inni annyi, mint suicide. Öngyilkosság! Egy alkoholista ismerősöm ayrant ivott és meghalt. Lehet, hogy nem az ayran ölte meg, de az adhatta „a kezdő löketet a további rundókhoz”- ahogyan maguk, iszákosok mondják. Azért, hogy enyhítsen érdes szóhasználatán, rögtön nyájaskodott:- Wie wünschen Sie die Kaffee? Mondtam neki, hogy törökösen, majd hozzátettem:- Mától megtagadok magamtól minden húsételt és a testi szerelmet! A tolmácsnő arcán átsuhanó színárnyalat jelezte, hogy tudatáig ért pikáns, de elszántságot is képviselő nyilatkozatom. Grimaszolt, csücsörített, csettintett, mintha passzentosan illeszkedő szópetárdát készülne durrantani. Végül feladni látszott ezt a tervét, és bekötözött fejemre emelte félig lehunyt szemét. Hosszasan nézelődött, majd egy éneklő szamaritánus modorában kérdezte:- Was macht der Kopf? Úgy ítéltem a tekintetéből, hogy őszintén érdekli fejsérülésem, és nem elmebeli állapotom filléres minőségére próbál célozgatni.- So, so - bólogattam a német hangzás hangulata mellett maradva, ha már ő elkezdte, és udvariasan visszakérdeztem, hogy ő miképpen van?- Ich habe vénig geschlafen - felelte. Talán illett volna jajveszékelésbe kezdenem, hogy csakugyan: mennyire látszik szegény hölgyön a kialvatlanság. „Ja, kérem, ne panaszkodjon kialvatlanságra egy nőszemély másnap, ha laktanyában töltötte az előző éjszakát!” - ágaskodott bennem, de visszafogtam magam. Privátim azonban megállapítottam, hogy bizony, úgy fest az én tolmácsnőm, mint akin átment az úthenger. Ezt ő fogalmazta így elsőként ma reggel, mielőtt én CSÁK GYULA 126
