Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Lezsák Gabriella: Epizódok a kolozsvári régészeti iskola történetéből
lágysomlyón két gepida kincslelet,6 1799-ben pedig az avar korszakhoz köthető Nagyszentmiklósi aranyedény készlet.7 Erdély földje azonban nemcsak régészeti leletekben bővelkedett, hanem tehetséges régészeket is adott a hazának. A tanszék alapításának évében, 1899 novemberében hunyt el Szászvárosban a világ első régésznője, Torma Zsófia, aki az őskori tordosi kultúra felfedezőjeként nemzetközi hírnévre is szert tett és még megérhette, hogy nő létére a kolozsvári egyetem díszdoktorává avatta.8 Közismert volt bátyja, Torma Károly is, 48-as szabadságharcos hadnagy, tudós polihisztor, aki nemcsak sikeres jogászként és országgyűlési képviselőként tevékenykedett, hanem a régészettudományban is jelentős eredményeket ért el: Pannónia római kori történetének kutatása mellett nagyban hozzájárult Dacia provincia emlékanyagának európai szintű megismertetéséhez.9 Az erdélyi egyetem régész tanszéke tehát nagy reményekkel indulhatott, ám ehhez meg kellett találni a megfelelő vezetőt. Rövid huzavona után a kolozsvári tanszék élére a kecskeméti születésű Posta Bélát, a Magyar Nemzeti Múzeum fiatal régészét nevezték ki.10 Posta ekkor már országosan ismert tudós volt, több alkalommal vett részt ugyanis a Kaukázust és Közép-Ázsiát magyar őstörténeti szempontból végigpásztázó Zichy expedícióban.11 Posta Béla két évtizedes tevékenysége révén létrejött kolozsvári régészeti iskola nemcsak országos hírnévre tett szert, de idegen nyelven is megjelenő tudományos folyóiratával, a Dolgozatokkal a nemzetközi régészettudományba is eredményesen kapcsolódott be. A Postai korszak alatt a kolozsvári régészeti iskola a magyar régészettudomány hajtómotorjává vált, lendületével, újításaival ebben az időszakban a Budapesti tanszéknek nem csak méltó társa, de követendő iskolapéldája is lett.12 Pedig Posta nem volt könnyű helyzetben. A tanszék vezetésével megörökölte az Erdélyi Múzeum Egyesület Érem- és Régiségtárának igazgatói posztját is, ahol az előd, Finály Henrik más irányú tervei13 és a pénzhiány miatt „szomorú’’ állapotok uralkodtak.14 Ahogy Posta Hampel Józsefhez, a magyar régészet egyik kiemelkedő képviselőjéhez intézett levelében írta, „A 40 esztendős semmiből valamit csinálni nehéz.”“> Posta első és legfontosabb feladata a régiségtár rendbetétele és a szakemberek kinevelése volt, amelyeket pár éven belül sikeresen véghez is vitt. Többek között az epigráfus Buday Árpád, az ősrégész Roska Márton, az archeológus-művelődéstörténész Here- pei János és a honfoglaló magyarok régészeti emlékanyagával is eredményesen foglalkozó numizmatikus Kovács István, illetve Ferenczi Sándor nevei fémjelzik, hogy minden történelmi korszakból a legjobb szakembert sikerült megtalálnia. Posta Béla oktatói programjában forradalmi újításként bevezette a keleti régészet tanítását és elsőként szorgalmazta a kelet-európai, ázsiai és közel-keleti országok tudományos köreivel való szakmai kapcsolatfelvételt. Az elméleti oktatás mellett a gyakorlatra is nagy hangsúlyt fektetett. Az ország múzeumaiban dolgozó szakembereknek nyaranta régésztanfolyamokat szervezett,16 az egyik ilyen kurzuson részt vett az elsősorban íróként ismert Móra Ferenc is, aki a szegedi múzeum munkatársaként, később igazgatójaként Póstáéktól sajátította el az ásó tudományát és több dél-alföldi hun, avar és honfoglaló magyar temetőt hozott felszínre. A tanfolyam jelentőségét Móra az alábbiakban összegezte: „Hogy azonban megtanuljak nézni és látni, ahhoz a múlt évi kolozsvári régészeti tanfolyam kellett... Nem csak azért, mert beletanultunk e mesterség elemeibe, hanem még inkább azért, mert embereket ismertünk meg, akik megéreztették velünk tudományunk lelkét.”17 118
