Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Petrik Béla: Gombos Gyula Szabó Dezső-monográfiájának korabeli fogadtatása
kultúrpolitika várakozásait is. Gombos életrajza, amely egészen kiváló esszéírói teljesítmény, a hazai források kényszerű nélkülözése ellenére is képes volt számba venni az életmű valamennyi lényeges és fontos mozzanatát, értékelni és elemezni irodalmi munkássága valamennyi számottevő fejezetét. Nem esett abba a korai emigrációt jellemző hibába sem, hogy a források hiányában felületes és így következtetéseiben téves művet alkosson. Fenyő nem is tudott mit kezdeni választott tárgyával, s míg Nagy Pétert agyba-főbe dicsérte, Gombosról érdemben alig ejtett szót. De ha már a szerzővel nem bírt, legalább Szabó Dezső elmarasztalásába fogott, s írását sűrűn fűszerezte személyes emlékezésekkel - a Bajcsy-Zsilinszky-affér, a Ba- bits-bírálat, sőt a személyére tett Szabó Dezső-i megjegyzésekkel -, amelyek az embert igyekeztek minél kedvezőtlenebb színben feltüntetni, de amelyeknek vajmi kevés közük volt Nagy Péter és Gombos Gyula monográfiájához. Gombost nem is annyira az ellene folytatott sajtóhadjárata viselte meg, mint inkább az, hogy senki sem kelt védelmére, az Új Látóhatár is csak Czigány Lóránt cikkét közölte, aki Gombost ugyan nem, de Szabó Dezsőt erősen támadta. Czigányt a szerkesztőség kérte fel, miután számos szerző elhárította a recenzióra vonatkozó felhívást, így például Kovács Imre is. Az írás kellemetlen helyzetbe hozta a szerkesztőket, hiszen azt megrendelték, ugyanakkor annak kritikus élével maguk sem értettek egyet, de az alkotói szabadság tiszteletben tartása okán a Gombos könyvét erősen bíráló tanulmányt közölték. Gondot az okozott, hogy nem állítottak mellé rögtön olyan véleményt is, amely kifejezhette volna a szerkesztők álláspontját, ellensúlyozhatta volna Czigány olykor nyers és néhol alaptalan állításait. A következő számban tisztázni is kényszerültek a helyzetet, mivel számos olvasó érdeklődött afelől, mennyiben osztják Czigány nézeteit. A szerkesztők közleményben rögzítették: „Szabó Dezső megítélésében a szerkesztők nézete közelebb áll Gombos Gyula, mint Czigány Lóránt véleményéhez”.37 S majd csak hónapokkal később, Molnár József tollából született meg az az értékelés, amelyre évek óta hiába vártak, s amely írás egyúttal össze is foglalta a Szabó Dezső-életrajz kapcsán kialakult polémia fontosabb állomásait.38 Czigány annak a nemzedéknek a nevében értékelte a művet, amely már nem ismerhette személyesen Szabó Dezsőt, s amely számára az általa használt fogalom- rendszer már nem jelentett semmit. Gombost, mint a monográfia szerzőjét Czigány pozitívan értékelte, kitűnő felkészültséggel jellemezte: „...könyve jól szerkesztett, kerek egész, stílusa könnyed és mégis intellektuális, arányérzéke kitűnő”39. Ugyanakkor Szabó Dezső életművét, s így rajta keresztül Gombost is, utópistának, elgondolásait az adott társadalmi és politikai helyzetben irrelevánsnak minősítette. Elutasította magától azt a gondolatot - bár Gombos könyve ilyet nem sugallt -, amely szerint Szabó Dezsőben egy nagy politikai gondolkodó örökségét kellene tisztelnie, s a fiatal nemzedék nevében visszautasított minden Szabó Dezső-i hatást. Recenziója summájaként, teljesen más értékelési szempontból közelítve, de lényegében a hivatalos hazai marxista irodalompolitika végső tézisét ismételte meg: „Szabó Dezső örökre és végérvényesen meghalt”. Czigány még ezen is túllépve, az életmű értékeit felmutató emigráció tagjait, így Gombos Gyulát is egy letűnt korszak elavult eszméinek képviselőjének bélyegezte: „Gólem alakja és burjánzó gondolatai végérvényesen ott maradnak, ahová tartoznak: egy elmúlt kor gondolatvilágában és néhány, ma már csak ifjúsága emlékein merengő intellektuel fejében.”40 110
