Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Petrik Béla: Gombos Gyula Szabó Dezső-monográfiájának korabeli fogadtatása
azután állásvesztéssel büntettek? Talán arra a Vidám Könyvek sorozatban megjelent - egyébiránt több tízezer példányban elkelt (!), megcsonkított írásokat tartalmazó kötetecskére gondolt, amelyet Tóbiás Áron szerkesztett, s aki az egyik írás csonkí- tatlanságáért írásbeli figyelmeztetésben részesült? Nyilván Nagy Péter, az életművet és az embert lenullázni kívánó monográfiájára gondolhatott Ignotus, aki Németh Sándorhoz hasonlóan a kommunista szerző életrajzát méltatta: „Az új magyar irodalomtörténet egy érdemes kutatója, Nagy Péter, olyan alapos, értő, kiegyensúlyozott életrajzot (kiemelések tőlem -P.B.) tett közzé róla, amilyen a mai Magyarországon a közelmúlt talán semelyik jelenésének sem jutott.”28 Ignotus egyik legfontosabb állítása Szabó Dezső kommunista múltjára és elkötelezettségére utalt, mely szerint Szabó Dezső 1919. tavaszán „tele tüdővel ünnepelte a kommunista uralmat”29. „’Az egész emberért’, nevezetes vezércikke a ’Nyugat’ első számában a Tanácsköztársaság kikiáltása után, lelkes hitvallás volt a ’proletár forradalom’ és az uj világrend’ mellett, félreérthetetlen főhajtás Kun Béla előtt.”30 Idáig még Nagy Péter sem jutott el következtetéseiben, amiért Ignotus egyébiránt szemrehányást is tett neki, mondván, hogy 1919-es rikító színű szereplése Nagy Péter monográfiájában a „tapintat pasz- telljával” került megfestésre, „tavaszi vérvörössége Nagy Péter-ábrázolásában pöty- työzött terrakottának hat”31. Gombos könyvét Ignotus gördülékenynek, higgadtnak, jóindulatúnak és „majdnem tisztességesnek” - azaz tisztességtelennek - ítélte, s a Szabó Dezső-kérdést most is a fajiság és a zsidóellenesség vádjával intézte el. A könyvre nem sok szót fecsérelt, a maga gondolatait elemezte tovább, nem sokat törődve azzal, mit is mondott Szabó Dezső s ezt hogyan értelmezte Gombos. „A kérdés, mi az, amivel Szabó Dezső ezt az eklektikus visszhangot megtoldotta? - kérdezte. Eszmeileg eggyel; azzal amit így hívott: fajiság. Ebben az egyben csakugyan következetes volt; ha az alkalmazásban cikázatosan is, de állhatatosan a legendakeresésben. Volt, hogy pogromra tüzelt vele és volt, hogy televényölelő zsolozsmára fakadt sugallatára; volt, hogy az egyik és volt, hogy a másik származási közösség ellen élezte ki.”32 Mindenesetre Szabó Dezső és rajta keresztül Gombos is megkapta a zsidóellenesség vádját. Ignotus kitért Fenyő újabb írására és a korábban már említett előadására is, „túlságosan zordnak és helyenként elfogultnak”33 ítélte megnyilvánulásait s némiképpen saját maga fajiság és zsidóellenesség vádjának is ellentmondva arra utalt, hogy a második világháború éveiben „Szabó Dezsőé volt a legbátrabb emberi és nemzeti jajkiáltás”.34 Ahogyan Európában Ignotus, úgy Amerikában Fenyő foglalta össze a kritikákat, írását három esemény ösztönözte: Nagy Péter és Gombos Gyula monográfiájának, továbbá Szabó Dezső Életeim című kötetének megjelenése. Fenyő is Nagy Péter könyvét méltatta, hatalmas munkának minősítette, amely alatt „azt az imponáló tudományos felkészültséget, nagy sebészek boncoló késére emlékeztető analitikus képességet” értette, melyet „írói hivatottság és szorgalom együtt tud megművelni”.35 Fenyő Nagy Péter könyve kapcsán úgy érezte, hogy „ez a mű a Szabó Dezső-iroda- lom záróköve”.36 Jóslata majdnem valósággá vált, hiszen a magyarországi hivatalos kommunista irodalompolitika és, mint láthatjuk, az emigráció baloldali-liberális csoportjai is igen szerették volna, ha ez marad az utolsó mondat Szabó Dezső ügyében, a kommunista párt rendőrsége és cenzorai minden tőlük telhetőt meg is tettek ennek érdekében. Ami végül is ezt az erőfeszítést meghiúsította, az Gombos könyve volt, amely romba döntötte nemcsak Fenyő Miksa, Ignotus, de a hazai hivatalos 109
