Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3. szám - Molnár Miklós: Két történet a Kutyakaparó csárdából

a sugárártalmak előidézte vészhelyzethez. Önöknek, embereknek kellene jobb belátásra térniük. Húzzák ki a fejüket a homokból! Vagy fecserésznek nyakra-főre a láthatatlan, ámde annál valóságosabb, minden élőlényre roncsolóan ható elektromágneses sugarak özönében, vagy egykettőre éhen halnak. Nincs más választásuk. Méhek = táplálék = élet. Méhpusztulás = éhínség = halál.- Tudniuk kell, nagyságos, tekintetes, nemzetes, vitézlő, jeles és körültekintő uraim, hogy minden rendű, rangú és állapotú élőlény retteg az embertől. Pedig molekuláris szinten testvérek vagyunk, hiszen valamennyien proteinekből, nukleinsa- vakból, lipidekből és poliszacharidokból állunk. Nekünk ugyanúgy jogunk van élni, mint önöknek - fejelte meg a Vízipatkány az eddig elmondottakat. - Az Egyetemes Patkányjogi Charta kimondja: „Minden patkány szabadnak és jogait illetően a többi élőlénnyel egyenlőnek születik. Elidegeníthetetlen jogai közé tartozik az élethez és a szabadsághoz, valamint a boldogságra való törekvéshez való jog.” Az emberiség főkolomposai azonban atomháborút viselnek az egész élővilág ellen. Az égből aláhulló vegyi permet, az időjárásfegyverek, a nagyfrekvenciás aktív ionoszférakutató program fedőnevű planetáris fegyverrendszer, az olajnyerés céljából végzett hidraulikus kőzetrepesztések stb., stb. - megannyi támadás a Föld és a földi lét ellen. Beavatkoznak a Föld lüktetésébe, belezavarnak az egész bolygóra kiterjedő sugárzásába, ami meghatározza az összes élőlény életműködését. Százezer tonnaszám lődözik ki és hajigálják le a döglött urániumos lövedékeiket és bombáikat. Márpedig a DU-töltetű lövedékek: mini atomfegyverek. A levegő, a víz, a növények, a két-, négy-, hat- és akárhány lábú, szőrös és szőrtelen, tollas és tollatlan, szárnyas és szárnyatlan állatok mind egy szálig tele vannak nukleáris fertőzéssel. A mini atomfegyverek Szerbiában és az Öböl-háborúban való első bevetése óta, majd pedig sorozatos iraki, afganisztáni, pakisztáni, Szomáliái, jemeni és líbiai bevetésük következményeként olyan mennyiségű radioaktív sugárzás szabadult ránk, hogy ösz- szességében sokszorosan meghaladja a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák, valamennyi atomkísérlet, valamint a harrisburgi, a csernobili és a fu- kusimai reaktorrobbanások nyomán elszabadult sugárfertőzést. A méhek már bedobták a törülközőt. Nemsokára mi, patkányok következünk, utánunk pedig önökön, embereken a kihalás sora. Mindnyájunkra a kozmoszból való végső kilakoltatás vár. Nem ment meg bennünket se a feketemag, se a Qio koenzim, se a lenmagolaj, se a fokhagyma, se a szentjánosgyökér, se a páfrányfenyő-olaj, se a méz, se a gyömbértea, se a gránátalma-tea, se a többi zöld tea, de még a soproni kékfrankos sem. Nem használ se káromkodás, se imádság, nem háríthatja el a vészt semmilyen ráolvasás vagy varázsige. Kapjanak észbe, élőlénytársak, amíg nem késő! Szívleljék meg Széchenyi István szavait: „Csak úgy remélhetünk ránk és utódainkra nézve üdvet, ha szellemi alapon nyugszik jelenünk és jövendőnk, ha szellemi alapokon emelkedik anyagi kiképzésünk, és nem viszont.” - És ahogy már megszokták tőle, illa berek, nádak, erek, úgy elillant, mintha soha ott sem lett volna.

A cimborák, mintha csak összebeszéltek volna, szó nélkül föltápászkodtak, és kurtán elköszönve a helyiség kalapácsától, libasorban eloldalogtak, mint az egyszeri kutya, amelyiket telibe vizelt egy elefánt.- Pedig még be sem fejeztem. A kertemben termő alma példázatát is el akartam mondani nekik... - dörmögte a csapiár, és visszament lustán ásítozni a söntéspult mögé.

75