Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3. szám - Molnár Miklós: Két történet a Kutyakaparó csárdából

Aki a nálunk megtermő zöldségek és gyümölcsök helyett távoli vidékekről származó termékeket vásárol és fogyaszt, tájgyilkolásban, környezetmérgezésben, sőt bolygórombolásban bűnrészes. Narancsot enni élővilág-ellenes bűncselekmény. Különben pedig szinte minden és mindenki, ami és aki valamiként kapcsolatba kerül - példának okáért - a naranccsal, ki van fosztva és uzsorázva. A kapitalizmus társadalmi költségei mindig a népre terhelődnek, mégpedig gigantikus súllyal: az egész világ eladósításának, az emberek bankszámlákon és bankkártyákon keresztül folytatott intézményes fosztogatásának, Föld Anyánk kirablásának, a nyersolaj és a többi természeti kincs kitermelésének, szállításának és feldolgozásának, a levegő, a víz és a természeti környezet szennyezésének költségei, a „növényvédő” vegyszerek, a módosított génállományú élelmiszerek, az elektroszmog, a radioaktív sugárzás és az egyéb sugárfertőzések egészségügyi költségei, a munkanélküliségből, számtalan munka harmadik világbeli országokba való „kiszervezéséből”, az alacsony jövedelmekből, a magas adókból, az állandó inflációból, a tőzsdei spekulációból, a bankoknak nyújtott óriási szubvenciókból, a tőkés érdekcsoportok lobbytevékenységéből, a globális fölmelegedésből, a hazugsággyárak, a hülyítésipar és a fősodratú tömegtájékoztatás, magyarán az egyre körmönfontabb és alattomosabb agymosási technikák működtetéséből, a fogyasztásterror propagandájából, az öldöklési nagyiparból, az erőszakszervezetek fenntartásából, a korrupcióból, a széllel, főként végbélszéllel kereskedő politikusok eltartásából, a kábítószer-kereskedelemből, a pornóiparból és a prostitúcióból fakadó költségek; sorolhatnám őket napestig. Azt is velünk fizettetik meg, hogy hatalmas technikai és emberi apparátus bevetésével korábban soha nem ismert mértékben és mélységig kémkednek utánunk: lehallgatják és rögzítik a telefonbeszélgetéseinket, elolvassák az elektronikus leveleinket, rögzítik és elemzik, hogy mit böngészünk a világhálón, és mit töltünk le róla, mit vásárolunk és hova utazunk, kikkel barátkozunk, kikre szavazunk vagy nem szavazunk, és így tovább. Velünk fizettetik meg, hogy a térfigyelő kameráikkal leskelődnek ránk, hogy állandóan figyelnek bennünket, és a sejtjeink mélyére is bebámészkodnak, ők azonban elrejtőznek előlünk, pedig nekünk kellene figyelnünk őket, és a körmükre néznünk, sőt koppintanunk irgalmatlanul. A mi rovásunkra működtetik a minden élőlényt megőrjítő riasztóberendezéseiket. Azért is mi fizetünk súlyos árat, hogy mindenünnen zúdul ránk a zenét imitáló hangszemét, a mul- tikulti kábítás világzene fedőnevű ricsajozása. Páriává fokoztak le bennünket a társadalom mérnökei. Lázadásra képtelen rabszolgákká vagyunk idomítva. „Szabad” mindenben engedelmeskedünk urainknak, jutalmul nem büntetnek meg bennünket. Pokollá tették az életet - fizetős pokollá...- Nagyon a szívemből tetszett szólni - szólalt meg az asztal tövében egy ismerős incifinci hang. - De a helyzet még ennél is súlyosabb. Nem elég, hogy nyakig szarban vagyunk, hanem még lötyögtetik is...- Lám csak, megérkezett Patkus kolléga is! - mondta az egyik cimbora, majd magyarázólag a csapiár felé fordult: - A Vízipatkány a Szellő jár a fűzfák közt című regényből.- Engedelmükkel fölkapaszkodnék az asztalra - mondta a csillogó szemű kis jószág, és máris az asztal közepén termett. Kackiásan meghajolt, és csengő hangon rázendített a mondókájára: - Igazuk volt legutóbb, élőlénytársak: manapság már

73