Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Géczi János: Széljegyzet A pokol történetéhez
C É C Z I JÁNOS Széljegyzet A pokol történetéhez Voltak idők, amikor láttam a paradicsomot. Voltak idők, amikor úgy képzeltem el, mint könyvtárat. Ahol versek vannak. S ahol a legjobb regények is versként lesznek mondva el. Akkor a Bűn és bűnhődést szekvenciákként olvasom, s átválthatok jobb híján a Varázshegy körkörös rondóira, ahol Madame Chauchat egy numerára négy rím közös szögletében kapja Settembrini okoskodástól felajzva Hans Castorp el. S várom, hogy olvassam ismét gótikus tercinákon Az utat McCarthytól, a teremtő jobb lába mellé ülve, ahol még érzem a pirosló rózsák édes lábszagát. Hol nem szégyen hellenisztikus módon, áztatva könnyel, úgy deklamálva a papiruszt, antológiányit sírni a Daphnis és Chloén, száraz szemmel átlábalni hexameternyi özönvizén Az öreg halász és a tengerének. Mondtam én, akinél a költemények a pincében sorakoznak a setét polcokon Aczél-Aranytól Zalán-Zudorig, hogy kizárólag a magyar elkülönítőt említsem, a jók és a gonoszok ugyan szétválasztva s az idők végezetéig alszanak, de várakoznak valamiféle föltámadásra, bár közülük a napfényes nappaliba (drámák F-től K-ig és a képművek színtere) alig-alig juthat néhányuk fel. Mondtam én, aki hitt a könyvekben. Micsoda körkép tárul most szemem elé! Mintha akkor, amikor visszaszáll fejére sok szava mind a kisbetűs úrnak. Melyik látványon nevessek és melyiknek jár a taps? Azon, hogy kötetek, melyek mennybemenetelét közhírré tették, most azokkal, akik mennybe mentüket intézték, jajveszékelnek együtt a mélyben? Vagy azon a szerzőkön, akik a szégyenben égtek 65
