Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Zalán Tibor: Papírváros-foszlányok
akkor kint elveszlek feleségül, és boldogok leszünk, és soha többé nem fogsz ide visszakerülni, és talán én sem miért került ide kérdezte a lány szimpla öngyilkosság biccentett a fejével feléje a férfi és te, talán te is nem mondta a lány depresszió és idegkimerültség jó kis páros lennénk nevette el magát a férfi szuicid férfi és depressziós nő, valami ilyesmi van Az ember tragédiája falanszterszínében is, hát nem furcsa, mit furcsa, természetes, hogy egyenesen ránk van kitalálva a világirodalom, na, gyere, ne kéresd magad, majd mindent magamra vállalok, ha nem kell helyettem semmit sem vállalnia, tudok én magamra vigyázni nem jössz tette a kilincsre a kezét a férfi de, bemegyek, és nem tudom, hogy miért megyek be nézte maga előtt a lány a kockás mozaiklapokat, azután szó nélkül besiklott az ajtórésen, hogy csak sokára kerüljön elő újra, óvatosan lépett ki a szobából, körülkémlelt, de a folyosón épp úgy nem volt senki, mint amikor bement, kezében egy valószerűtlenül kicsi bibliát szorongatott, és az a Biblia megvan még a lánynak, de nem bizonyít semmit a találkozást illetően, mert a férfi nem írt bele semmit, és az is biztosra vehető, hogy nem történt közöttük akkor, ott, bent, semmi, mindössze az, hogy a lány leült az ágya szélére ez a tiéd vette föl, és nyújtotta feléje apró Bibliáját a másik nem fogadhatom el nem fizetségből kapod csattant föl hanem, mert valakinek tartogatom már évek óta, és most rájöttem, hogy az a valaki te vagy köszönöm, akkor elfogadom, bár nem nagyon hiszem, amit mond, csukja be a szemét, és próbáljon meg aludni jó meleg kezed van magának meg hideg te melegítesz, én hűtelek, jól megleszünk mi egymással többet nem beszéltek, a férfi nehezen aludt el, néha a plafont bámulta, és szorította a lány kezét, aki hol az ablakon túli fát, hol az álom felé vergődő férfi arcát nézte soha többé nem ment be a férfi szobájába, de a kapuban várta, amikor kiengedték hoztam neked perecet nevetett a borostás arcba perecet, kis bolondom, hogy jutott ilyesmi az eszedbe perecet hát, ilyesmi nem jutna másnak az eszébe, azért 52
